Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskola szövő szakján (1970-74) folytatott. Pályafutását kifejezetten, mint textilművész kezdte, bekapcsolódott a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely munkájába. 1973-ban elnyerte a milánói textil triennálé ezüst díját.
A fiatal textilművészek az 1970-es évektől valamennyien a textilművészet határait feszegették. 1975 és 1977 közt New Yorkban élt és alkotott, később 1987-89-ben szintén.
Már az 1980-as évek elején olyan alkotásokat hozott létre, amelyek már nem textilek voltak, hanem lágy anyagból készült objektek. Be is mutatott ezekből egyet itthon először egy pécsi kiállításon, 1980-ban, ez egy environment volt, amelyet vízből, fűből és nyomott vászonanyagból állított elő. Mintegy beemelte a természet elemeit az alkotásába, nem elégedett meg a korábbi természetábrázoló módszerekkel. Természetes, élő környezetünk elpusztításának tényére akarta felhívni a figyelmet, s haladt tovább ezen az úton.
1984-ben kézzel öntött 7 darab nagyméretű papírtáblát készített Stáció címen, ezen sorozatát egy kőszegi kiállításon mutatta be. „Az egyes táblákon növényi magokból és a papírt merevítő, belső drótkonstrukcióból alakultak ki a felületen át- meg átütő keresztmotívumok. A többi táblán nem jól olvasható, inkább jelzésszerű testamentumszövegek szerepeltek. Az utolsó tábla – oltárként – vízszintesen feküdt a földön, papírfelületéből fű sarjadt.”[3]
Stációsorozatát tovább folytatta, új természetes anyagot talált munkáihoz, meghökkentő módon a marhabelet, amely az ő feldolgozásában biológiai eredetű pergamenné nemesül. „A bél egykori erezete, mint egészen lenyűgöző ornamentika (jégvirágszerkezet) konzerválódik szobrai felületén, és ezzel a közvetlen természeti eredetére utal vissza.”[4] Hihetetlen anyag- és történelmi ismeret (keresztény kultúra) birtokában hívja fel szobraival, installációival a figyelmet a természet szeretetére, megbecsülésére.
2002-ben DLA fokozatot szerzett, 2004-ben habilitált. A Soproni Egyetemen (korábban Nyugat-magyarországi Egyetem), Sopronban tanított és Budapesten élt.
1983 • Helyzet, Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Velem, Fészek Galéria, Budapest • Táj/Landscape, Pécsi Galéria, Pécs • Helyzet, Miskolci Galéria, Miskolc
1984 • Az új textil, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1985 • Musée des Art Decoratifs, Párizs • Experimental Textile Symposium, Graz • 5. Textiltriennálé, Centralne M., Włókiennictwa, Łódż • Válogatás a Savaria Múzeum gyűjteményéből, Narodniho M., Prága
1995 • Fény és geometria, L'Abbaye de l'Épau (Franciaország)
1996 • Művek és magatartás 1990-1996. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1997 • Kerek zöld, Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza, Budapest • Gift for India, Lalit Kala Akademi Gallery, New Delhi • Hommage à Gémes Péter, Dovin Galéria, Budapest
1998 • Remekművek és remek-művek, Első Magyar Látványtár Kiállítóháza, Tapolca-Diszel
1999 • Rendhagyó emlékezet, Szombathelyi Képtár, Szombathely • Zeitgenössische Kunst aus Ungarn, Galerie der Stadt Fellbach, Fellbach, (Németország)
2000 • Intuíció, innováció, invenció, Műcsarnok, Budapest • A második nem [Nőművészet Magyarországon 1960-2000], Ernst Múzeum, Budapest • Dialógus, Műcsarnok, Budapest
2001 • Re-conciliations. Quinze artistes contemporains hongrois, Espace Commines, Paris • Women’s art in Hungary, National Gallery of Modern Art, New Delhi
2002 • Megbékélések, Kiscelli Múzeum, Budapest • Global Priority. JCAL, New York • Nagy Magyar Textilkiállítás, Szombathelyi Képtár, Szombathely
2003 • Metakommunikáció, Accademia d’Ungheria, Róma • A lélek útja, Vigadó Galéria, Budapest
2004 • Elhallgatott Holocaust, Műcsarnok • Textilfalak, falfestmények, Stuttgarti Magyar Intézet, Stuttgart • Test-Tér-Kép, Knoll Galéria, Budapest • 4+4, Women’s bath, Sofija • Folyóparti kapcsolatok, Las Palmas, Rotterdam
2009 • Kis magyar pornográfia – Kiállítás a rendszerről, amiben élünk, MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen
