1957-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (KLTE, ma Debreceni Egyetem), ahol 1961-ben szerzett vegyész diplomát. 1967-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után az egyetem szerves kémiai tanszékén kezdett el oktatni. 1966-ban kapott adjunktusi kinevezést. 1967-ben átment a biokémiai tanszékéhez, ahol szintén adjunktusi beosztásban dolgozott. 1973-ban kapta meg egyetemi docensi, 1984-ben pedig egyetemi tanári kinevezését. 1987 és 1989 között az egyetem Természettudományi Karának dékánhelyettese volt. 1988-ban bízták meg a biokémiai tanszék vezetésével. 1989-ben megválasztották az egyetem rektorhelyettesévé, majd egy évvel később rektorává. Az egyetem élén 1993-ig, a tanszék élén 1996-ig állt. 2005-ben professor emeritusi címet kapott. 1972-ben, valamint 1978–1979-ben Humboldt-ösztöndíjjal kutatott. 1984–1985-ben pedig a bethesdai Maryland Egyetem vendégprofesszora volt. 2000-ben Szilárd Leó-ösztöndíjjal kutatott.
1973-ban védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1983-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB), a Szerves és Biomolekuláris Kémiai Bizottság, a Szénhidrátkémiai Munkabizottság és a Gyógyszerkémiai és Gyógyszer-technológiai Munkabizottság tagja lett. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. 1996 és 1999 között a Kémiai Tudományok Osztálya elnöke volt, ilyen minőségében az MTA elnökségében is részt vett. 1995–1996-ban a Doktori Tanács társelnöki pozícióját töltötte be. 1990 és 1993 között az Országos Athenaeum Bizottság tagja volt, 1997-ben az Országos Tudományos Kutatási Alap, 2005-ben a Debreceni Akadémiai Bizottság elnökévé választották. 1997-ben a londoni Európai Akadémia felvette tagjai sorába.
A Carbohydrate Research és a Carbohydrates in Europe és a Journal of Carbohydrate Chemistry szerkesztőbizottságának tagja.
Munkássága
Fő kutatási területe a szénhidrát- és immunkémia. Emellett foglalkozik komplex oligoszacharidok szintézisével, műszeres kémiai szerkezetvizsgálati módszerekkel és gyógyszerkutatással.
Nevéhez fűződik a ciklodextrinek gyűrűnyitására, a lineáris maltooligomerek előállításának, valamint a klinikai gyakorlati alkalmazásban felhasznált alfa-amiláz tényezőinek nyerésére eljárást dolgozott ki. Védőcsoport-stratégiát dolgozott ki a szénhidrátok területén. Foglalkozik természetes anyagok szintézisével, ezen eljárások során szénhidrátokat alkalmazva királis szintonokként. Folytatott spektroszkópiai (NMR) vizsgálatokat, illetve különböző cukrok konformációját is vizsgálta és oligoszacharid adatbankot készített. Több mint kétszáz[1] tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője, összesen tizenöt szabadalmat jegyeztetett be.
Családja
1964-ben nősült, felesége Tőkés Adrienne kémikus, a kémiai tudományok kandidátusa. Házasságukból egy fiúgyermek született.
Széchenyi-díj (1995) – A glikoproteinek oligoszacharidjainak szintézisére kidolgozott módszereiért, a biológiailag jelentős és a klinikai diagnosztikában is alkalmazható mesterséges antigének előállításáért.
Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (2003, OTKA)
Pázmány Péter felsőoktatási díj (2007, Pro Renovanda Cultura Hungariae)
Főbb publikációi
Hydrogenolysis of the Dioxolane-Type Benzylidene Derivatives (1976)
Handbook of Oligosaccharides I–II. (társszerző, 1990–1991)
Védőcsoportok jelentősége a szénhidrátkémiában: acetálok és észterek (1991)
Synthesis of Carbohydrate-Containing Surface Antigens of Mycobacteria (társszerző, 1994)
