Lilienthal Andor(Андрэ Арнольдович Лилиенталь) (Moszkva, 1911. május 5. – Budapest, 2010. május 8.) magyar sakkozó, nemzetközi nagymester, sakkolimpiákon egyéniben kétszeres aranyérmes, csapatban ezüstérmes, a Szovjetunió sakkbajnoka, világbajnokjelölt.
A sakk legidősebb nagymestere volt, aki a ChessGames.com sakkadatbázis életrajza szerint találkozott, és játszott minden hivatalos sakkvilágbajnokkal, kivéve Wilhelm Steinitzet.
Élete, pályája
Szülei magyar zsidók, édesanyja operaénekesnő, apja pedig elektroműszerész, amellett ismert autóversenyző volt. Moszkvai születése annak köszönhető, hogy édesanyja éppen ott lépett fel. Kétéves korában Budapestre hozták, az Oroszországba való visszatérést megakadályozta az első világháború kitörése. Szülei hamar elváltak, ezért nehéz gyerekkort élt át, amit tovább súlyosbított paralízise, emiatt jobb lábára egész életében bicegett.[3]
Szabásznak tanult, inasévei alatt pár hónapot Bécsben és Berlinben, majd egy évet Budapesten töltött. Csak tizenöt éves korában, a szabómesterség inasévei alatt a „munkássakkozás” keretében tanult meg sakkozni. Munkát nehezen talált, ezért fiatalon az európai kávéházakban való sakkozással kereste meg a kenyerét. Mivel e vonatkozásban külföldön nagyobb lehetőséget látott, ezért 1930 elején Párizsba utazott, ahol egy erős versenyen helytállt, ezzel megalapozta ismertségét.[3]
Hazatérte közben 1930-ban két szlovákiai versenyen (Stubnyafürdő, Liptószentiván) vett részt, az egyiken első, a másikon holtversenyes 1. helyezést ért el. 1931-ben a nemzeti mesterversenyen (magyar bajnokság) a 3. helyen végzett, ezt az eredményét 1933-ban megismételte. 1933-ban első helyezést ért el Milánóban és Madridban. 1934-ben a nemzeti mesterversenyen (Maróczy jubileumi verseny) 2–3., és első helyen végez Újpesten és Sitgesben a nemzetközi mesterversenyeken, valamint Sevillában és Zandvoortban helyi versenyeken. 1934-ben második-harmadik volt – Aljechinnel holtversenyben – Hastingsben. Egy év múlva legyőzte Capablancát, és meghívták a II. moszkvai nemzetközi bajnokságra. 1935-ben Moszkva szakszervezeti bajnokságán 3., Leningrádban egy mesterversenyen 1. helyen végez. 1936-ban Moszkva szakszervezeti bajnokságán 1–2. helyezett.[3]
Az 1930-as évekbenAljechinnel és Capablancával baráti viszonyba került. Capablancával udvarolni járt egy moszkvai lokálba. Ennek egyenes következményeként 1935-ben megnősült és Moszkvában telepedett le. Vak- és szimultán bemutatókat tartott nagy kedvvel.
Az 1933-as sakkolimpián a magyar válogatott első tartalékaként,[4] és az 1935-ös varsói sakkolimpián a csapat 2. táblásaként a mezőnyben tábláján a legjobb eredményt érte el, utóbbi alkalommal játszmaveszteség nélkül.[5]1937-ben a stockholmi sakkolimpián az első táblán elért hetven százalékos egyéni eredményével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar válogatott ezüstérmes lett.[6]
1951–1970 között ő volt Tigran Petroszján edzője, amely időszak alatt Petroszján világbajnoki címet szerzett.
1976-ban végleg visszaköltözött Magyarországra, Budapestre.
Andor bácsi élete utolsó éveiben is aktívan foglalkozott a sakkal. 2010. áprilisáig játszmákat analizált és sakkozott a vendégeivel. A 99. születésnapját még baráti körben ünnepelte, majd május 8-án távozott az élők sorából. (forrás: a család)
Eredményei
Legmagasabb hivatalos FIDEÉlő-száma: 2385, legutolsó Élő-száma: 2385 volt. A FIDE számításai elé visszanyúló Chessmetrics kalkulációi szerint legmagasabb pontszáma 2710 volt, az 1934. decemberi világranglistán, amelyen az ötödik helyet foglalta el, Aljechin, Salo Flohr, Mihail Botvinnik és Capablanca után. Ugyanezen számítások szerint pályája csúcsán 1934 és 1937, illetve 1940 és 1942 közt volt, amikor többnyire a világranglista első tíz helyének egyikét foglalta el.[12]
Capablanca ellen
Egyike volt annak a kevés sakkozónak, akik játszottak Capablancával, és nem volt negatív ellene a mérlegük. A következő, 1935-ben Hastingsben vívott játszmában például legyőzte Capablancát:
Andor Arnoldovich Lilienthal dies at the age of 99 (angol nyelven). The week in Chess (Mark Crowther). (Hozzáférés: 2015. november 30.) (Nekrológ halála alkalmából a The week in Chess internetes sakkfolyóiratban.)