A Légiós-hágó (más néven Tarac-hágó,[1] ukránul: Перевал Легіонів, Pereval Lehionyiv; lengyelül: Przełęcz Legionów) hágó a Kárpátokban. Az Északkeleti-Kárpátokhoz tartozó Máramarosi-Verhovina (vagy Belső-Gorgánok) Barátka-gerincéhez(wd) tartozó Pántortól északra (1213 m) és a Gorgánok Taupisz-gerincéhez(wd) tartozó Taupisztól (1450 m) délre található. Ukrajnában, Kárpátalja Técsői járásának és az Ivano-frankivszki terület Nadvirnai járásának(wd) határán található.[2]
A vízválasztó gerinc, melyen a hágó található, a történelmi Magyar Királyság határát is hordozta. A Légiós-hágó és a tőle délre található Pántor-hágó is harcok színhelye volt az első világháborúban.[1] 1914-ben az orosz csapatok itt is betörtek a Magyar Királyság területére, de az Osztrák–Magyar Monarchia oldalán küzdő (a Császári és Királyi Hadsereghez tartozó) Lengyel Légiók(wd) II. dandárja(wd) (soraiban számos magyar önkéntessel[3][4]) októberben néhány nap alatt farönkökből és terméskőből hadiutat építettek a hágóhoz és onnan a galíciai Rafajlowa (ma Bisztricja(wd)) faluig, ezzel új átárót létrehozva a Kárpátok gerincén, és kiszorították az oroszokat. Ezen a frontszakaszon később az 1915. januári orosz ellentámadáskor (Rafajlowai csata(wd)) és 1916 nyarán–őszén, a Bruszilov-offenzíva idején is harcok folytak.[2]
A hágóban már 1914 őszén jelképes fakeresztet állítottak a légionisták tiszteletére, amelyet 1937-ben fémből készültre cseréltek, ez ma is áll.[2] Felirata (Dénes Zsófia fordítása):
Tekints e keresztre, lengyel ifjúság! Mi ácsoltuk ezt. Zúgó vizeken, hegytömbökön és szakadékokon által jövünk, anyánk! Hozzád jövünk, Lengyelország![1]
A Kárpátaljai oldalon található a lengyel légiósok temetője.[2] A lövészárkok maradványai is láthatók.[1][5]