A kései szálkamenta félfás, 75–150 cm magas és nagyjából ugyanilyen széles bokor. Átellenesen növő levelei 5–12 cm hosszúak, fogazottak, lándzsás, vagy lándzsás-ovális alakúak. Szétmorzsolt levelei mentás illatot árasztanak. Ősszel bíborvörösre színeződik.
Szeptember-októberben nyílnak rózsaszín-halványlila, 15–20 cm-es, tömött, a hajtások csúcsán egyenesen felálló álfüzérekben növő virágai. Nemesített fehér virágú változata is ismert.
Előfordulása
Eredetileg Kína északi részének (Kanszu, Hebei, Henan, Senhszi, Sanhszi tartományok) növénye. Folyó- és patakvölgyekben, füves domboldalakon, sziklás vidékeken fordul elő 700–1600 m tengerszint fölötti magasságon.
Jelentősége
Európában és Észak-Amerikában dísznövényként, sövényként ültetik. Napigényes, száraz vagy közepesen nedves talajra van szüksége, egyszerűen tartható. Dugványról szaporítható.
