Apja Csipkés Mihály városi tanácsos volt. Gimnáziumi tanulmányait szülőföldjén kezdte, és Sárospatakon végezte. Ezután Kassára ment, és az ottani református iskola rektora lett. Innen csakhamar Debrecenbe költözött. 1650 nyarán külföldre ment tanulni. Utrechtben telepedett le, ahol egyebek között a keleti nyelveket tanulta. A hébert annyira elsajátította, hogy héber nyelvű szónoklatot tartott az egyetemi hallgatóknak. 1653. február 7-én a teológia doktora lett. Az év nyarán visszatért Magyarországra, és Debrecenben a keleti nyelvek és bölcselet tanára lett. Augusztus 8-án foglalta el tanári székét. 1655-ben megjelent magyar nyelvtanában a magyart is a keleti nyelvek közé sorolta a székely–magyar rovásírás jobbról balra haladó írásmódja miatt.[1]
1657. június 17-én Debrecenben lelkésszé választották, hivatalát 1678. október 6-án bekövetkezett haláláig viselte. Könyveit a debreceni és sárospataki iskolára hagyta.
Művei
Disputatio metaphysica de patientia et actu. Utrecht, 1650
Disputatio theologica de S. S. trinitate. Utrecht, 1651
Disputatio theologica de clavibus regni coelorum. Utrecht, 1651
Disputatio scholastico-theologica de Speculo Trinitatis. Utrecht, 1652
Disputatio schol. theol. de Speculo Trinitatis altera. Utrecht, 1652
Az Kereszteny Isteni-Tudomanynak Jeles móddal úgy elkészittetett rövid summaia. Wollebius János után ford. Utrecht, 1653
Speculum poeticum. Nagyvárad, 1653
Disputatio theologica de libro vitae. Utrecht, 1654
Disputatio theologica de bis mortuis. Nagyvárad, 1654
Schola haebraica… accessit autoris oratio inauguralis de linguae hebreae utilitate, necessitate… habita ibidem Debrecini a. 1653. 8. aug. Traj. ad Rh. Utrecht, 1654
Hungaria illustrata. Utrecht, 1655 (Latin nyelven írt magyar nyelvtan, melyet Toldy FerencCorpus Grammat. Linguae Hung. című munkájában közölt. – Ism. Bud. Szemle V. 1866. Szabó K.)
Disputatio theologica de lamiis veneficis. I. II. Nagyvárad, 1656
Disputatio theologica de universitate diluvii Noachii I. II. Nagyvárad, 1656
Disputatio theol. de paradiso. Nagyvárad, 1657
Concionum sacrarum miscellanearum centuria I. Nagyvárad, 1659 (Kassa, 1671.) Cent. II. Nagyszeben, 1665. (2. kiadás Debrecen, 1679.) Cent. III. Debrecen, 1665. Cent. IV. Debrecen, 1668. Cent. V. Debrecen, 1669
Papistasag Ujsaga. Kolozsvár, 1671 (Sámbár Mátyás állításai ellen)
Molimen sisyphium. Hoc est fructaneitas conatus istius, quod G. B. reformatos in Ungaria non esse confessionis Helveticae, probare frustra contendit. Ostensa per Georgium Nicolai Thysanodem. Kolozsvár, 1672 (Felelet Bársony Györgynek: Veritas toti mundo declarata cz. munkájára. Magyarúl is megjelent: Kolozsvár, 1672, de egy példánya sem ismeretes.)[3]
Analysis Apocalypseos sparsim et summarie exegetica. Kolozsvár, 1673
Dissertatio theol. de morte seu obitus Mosis. Kolozsvár, 1674
Analysis epistolarum Pauli apostoli ad Galatas. Debrecen, 1677
Analysis epistolae Pauli ad hebraeos. Debrecen, 1677
Catalogus operum Georgii C. Comorini… editorum et nondum editorum prout erant 1675. die 22. juli. Kolozsvár, 1677
Magyar Biblia avagy Az Ó és Uj Testamentom könyveiből álló tellyes Szent Irás a magyar nyelven. A sidó cháldeai és görög nyelvekből ford. Komáromi Csipkés György; szerk. Ötvös László; hasonmás kiad.; Vizsolyi Alapítvány Kuratóriuma, Debrecen, 2000 (Nemzetközi theologiai könyv)
A magyar nyelv magyarázata; hasonmás kiad., ford., előszó, jegyz. C. Vladár Zsuzsa, szerk. Zsilinszky Éva; Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 2008 (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai)
Komáromi Csipkés ágendája. Keresztelés, úrvacsora, esketés és eklézsiakövetés szertartási rendje 1653-ból; sajtó alá rend., bev. Fekete Csaba; DRHE Liturgiai Kutatóintézet, Debrecen, 2009 (A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Liturgiai Kutatóintézetének kiadványai)
Kéziratban maradt 24 munkájának jegyzéke közölve van a Századokban, 1873. 140. l. és a Protestans Szemlében (1891)
Munkáin nevét Comaromi C. Gyorgynek, majd Comaromi Csipkes Györgynek írja. Pecsétjének körirata: Georgius C. Comarinus.
↑A debreceni református kollégium 4200 példány rendelt meg belőle. Az első részlet (2915 példány) szállítása Duklán keresztül történt 12 ládában. Ezekből Maróthi György (1715–1744) tanár csak 31 példányt kaphatott meg, a többit a szepesi kamara lefoglalta. Még hátramaradt Danckában 1085 példány. Ezeket Varsóba szállították, és ott hevertek évtizedeken át. Végül 1789. augusztus 9-én sok utánjárás után Debrecenbe kerültek.
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8[3]
