A Királyi Szépművészeti Múzeum (franciául:Les Musées royaux des Beaux-Arts de Belgique; hollandul: Koninklijke Musea voor Schone Kunsten van België) Brüsszel és Belgium egyik leghíresebb és legjelentősebb múzeuma.
A múzeum épülete, amelyet Alphonse Balat tervei alapján 1885 és 1890 között építettek, a királyi palotához közel, a Coudenberg néven ismert környéken van. Tulajdonképpen a Királyi Szépművészeti Múzeum négy különálló gyűjtemény fog össze: a Régi Művészetek Múzeuma (Le Musée d’Art ancien, Het Museum voor Oude Kunst) és a Modern Művészetek Múzeuma (Le Musée d’Art moderne, Het Museum voor Moderne Kunst) ugyanabban az épületben, a Rue de la Régénce 3 szám alatt található, míg a kizárólag a névadó belga művészeknek dedikált Wiertz Múzeum és Meunier Múzeum külön épületekben kaptak helyet.
Az Osztrák-Németalföldet 1794-ben megszálló francia hadsereg számos művészeti alkotást kobzott el az ország nemeseitől, polgáraitól és egyházi intézményektől. A gyűjtemény egy részét Párizsba szállították, nagy részét Brüsszelben tartották. 1798-ban Guillaume Bosschaert-t nevezték ki a gyűjtemény kurátorának, aki megkísérelte a Párizsba hurcolt alkotások visszaszerzését. 1801-ben Napóleon mint első konzul megalapította a brüsszeli Szépművészeti Múzeumot (a jelenlegi intézmény elődjét) és számos alkotást visszajuttatott a Louvre gyűjteményéből. A múzeum 1803-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt és még ebben az évben Brüsszel városa lett a gyűjtemény tulajdonosa.
A holland uralom alatt I. Vilmos holland király támogatta mind a gyűjtemény, mind az annak helyet adó épület bővítését. Belgium függetlenné válása után a gyűjtemény tulajdonjoga a belga államra szállt. 1845-ben nyitották meg a modern belga művészeti alkotásokra szakosodott szekciót, majd 1885 és 1890 között II. Lipót belga király támogatásával készült el a jelenlegi épület. Az intézmény 1919-ben vette fel jelenlegi nevét.
A gyűjtemény legfontosabb darabjai
Ikarosz bukása
Előtér
Az előtérben kapott helyt Wappers fent említett monumentális képe, illetve számos belga és nemzetközi szobrász kiemelkedő alkotása (köztük Meunier, Lambeau, Rodin).
Első emelet
15–16. század
Pieter Bruegel: Népszámlálás Betlehemben
Ebben a korszakban indult lendületes fejlődésnek a németalföldi festészet, a térség gazdasági fellendülését követve. A Bruggében, majd Brüsszelben letelepült burgundi hercegek bőkezűen támogatták a korabeli művészeket, akik az uralkodó családról festett kitűnő portrékkal hálálták azt meg, mint pl. Rogier van der Weyden. A megrendelések másik forrása volt a meggazdagodott polgárság és kereskedők, illetve maguk a flamand városok. Ezek egyik képviselője Dieric Bouts képe, amely eredetileg leuveni városházát díszítette. További képek találhatók a flémalle-i mester, azaz Rogier van der Weyden, az aix-i mester, azaz Bernard van Orley, Hieronymus Bosch, Lucas Cranach és Quentin Massys munkáiból.
Azonban az itt található képek közül is kiemelkedik a Pieter Bruegel-gyűjtemény, közte az Ikarosz bukása.
Ebből a korszakból számos olasz, mint pl. Guercino, és francia, mint Claude Lorrain és Philippe de Champaigne képe is a múzeum tulajdona, illetve a 18. századi festészet képviseletében Jacques-Louis David képe, a "Marat halála".
19. század
Jacques-Louis David - Marat halála
A alagsorban található gyűjtemény között már találhatók igazi "belga" festők is, hiszen Belgium 1830-ban kivívta függetlenségét a hollandoktól és a franciától. A közel 200 darabos gyűjtemény a korra jellemző művészeti irányzatokat jól reprezentálja:
Az első 20. századi belga festő Rik Wouters, akinek gazdag színei és tiszta formái a múlttal való szakítást hirdették, ezzel egyidőben a fauvista és futurista Jules Schmalzigaug lépett a színre. Az első világháború után jelent meg Constant Permeke és Gustave De Smet. Az 1918-as év vízválasztó volt a belga festészet történetében, ekkor jelentek meg az első korai absztraktok Victor Servranckx és Pierre-Louis Flouquet-től. A flamand expresszionisták azonban annyira dominálták a belga művészeti életet, hogy egyes modernisták, mint pl. Georges Vantongerloo Franciaországban telepedett le. az 1920-as évek vége felé jelentek meg a nemzetközi szürrealista mozgalom helyi képviselői, mint René Magritte, akinek szintén egy külön termet dedikált a múzeum.
A 19. századi szobrok a múzeumban nem egy helyen vannak kiállítva: közel száz darabot a 19. századi festészetet bemutató termekben helyeztek el, további száz kis és közepes szobor a szoborgalériában van, míg a húsz legnagyobb alkotást a múzeum bejárati csarnokában és más nagyobb termekben állítottak ki. Ebből a korszakból a neoklasszicista Gilles-Lambert Godecharle, Mathieu Kessels és Henri-Joseph Rutxhiel érdemel említést, valamint a romantikus Guillaume Geefs és bátyja, Joseph Geefs, és a realista Constantin Meunier.
A kisebb szobrok többsége a szoborgalériában található, amelyet 1992-ben nyitottak meg, míg néhány alkotás a szoborkertben található, amely a régi művészetek múzeumának nyugati homlokzata előtt található (utóbbi nyáron reggel 6-tól este 20 óráig látogatható).
Rajzok
Mivel a művek többsége érzékeny a fényre, ezért a múzeum gyűjteményében található rajzok nem részei az állandó kiállításnak. A rajzok megtekintése különteremben, előzetes időpontegyeztetés mellett lehetséges. A gyűjtemény legfontosabb darabjai Rembrandt, id. Pieter Brughel, Antoine Watteau művei, de ezek mellett a múzeumnak jelentős gyűjteménye van 19. és 20. századi művekből is.
Időszakos kiállítások
A múzeum rendszeresen időszakos kiállításoknak ad helyet, 2008-ban például május 16. - szeptember 21. között a brit uralkodók gyűjteményéből 51 db korai, reneszánsz és barokk festő képét állították ki a múzeumban őrzött darabokkal együtt. Korábban 2007. szeptember 14. és 2008. január 27. között pedig Peter Paul Rubens kiállítást szerveztek a világ számos pontjáról kölcsönzött festményekkel, "A mester műhelyében" címmel.
A helyi művészeknek is rendszeresen helyet adnak, 2007 februárjában a belga Léon Spilliaert festményeiből volt kiállítás, illetve a karácsony és a karácsonyi ételek szerepéről a flamand festészetben.[1]