A falu határában már a 11. században aranybányászat folyt, melyet elsősorban a Szepességbe telepített német bányászok végeztek. Neve 1263-ban Boca alakban pataknévként fordul elő először egy oklevélben. A bányászkunyhókból fokozatosan fejlődött ki a korai bányászfalu, mely először 1470-ben különült el a szomszédos Szentivánbocától, amikor Hunyadi Mátyás megerősítette szabadságjogaiban. Ezután azonban visszaesett a kitermelés, mely a település hanyatlásához vezetett. A mostani falu a 16. század közepén keletkezett a korábbi Boca település helyén. Templomáról 1571-ben történik említés. Kezdetben Szentivánboca része volt. Határában vasat, antimont és aranyat bányásztak. 1785-ben a településen 61 ház állt, melyekben 73 család és 373 lakos élt, a 12 éven aluli gyerekek száma ekkor 53.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Bocza Bánya, Bocza Regia. Mező Város Liptó Vármegyében, birtokosa a’ Királyi Bányászi Kamara, fekvése egy mély völgyben esik, melly meredek bértzekkel keríttetett, Hybbétöl nem meszsze, jóféle bányák vagynak benne; az ide való arany leg jobbnak tartatik; határbéli földgye búzát nem terem; harmadik Osztálybéli.”[3]
A 18. század végén vashámor is működött a községben. A bányák kimerülése után lakói földműveléssel, fakitermeléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Csak a 19. század közepén vált önállóvá.
Fényes Elek1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bócza (Király-), tót m. város, Liptó vármegyében, az Ördöglakodalmának neveztetett hegy alatt, egy mély völgyben 45 kath., 453 evangelikus lak. F. u. a kamara. Ut. post. Okolicsna.”[4]
