A Karaburun-félsziget (albán Gadishulli i Karaburunit) Albánia legnagyobb félszigete az ország délnyugati részén. Északnyugati kiszögellése, a Gjuheza-fok a szárazföldi Albánia legnyugatibb pontja, egyúttal az Adriai-tengert és a Jón-tengert elválasztó Otrantói-szoros keleti végpontja. A 62 km²-es félsziget gyakorlatilag lakatlan, közúthálózattal nem rendelkezik; természeti értékei gyalogtúrával vagy – Vlorából, Radhimából(wd) vagy Himarából – vízi úton közelíthetőek meg. Területe a Karaburun Natúrpark része, partvonalainak nagy része a Karaburun–Sazan Tengeri Nemzeti Park védelme alatt áll.
Története
Az ókorban Cheraunia néven ismert félsziget jó minőségű, könnyen bányászható mészkövéről volt ismert. A félsziget keleti és nyugati oldalán is több bányát művelt a kor embere, az innen kifejtett építőkövet Apollónia és Epidamnosz középületeihez, templomaihoz egyaránt felhasználták. A félsziget bányái jelentősen hozzájárultak a közeli Órikosz felvirágzásához, amit az is igazol, hogy a bányák i. sz. 3. századi felhagyását követően a város virágkora leáldozott.[1] A félsziget ókori neve lett a névadója az Akrokerauni-hegyvidéknek, de magát a félszigetet is említették 20. századi magyar nyelvű írásokban is Akrokerauni-félsziget néven.[2]
Az oszmán hódoltság időszakában kapott új neve, a Karaburun jelentése törökül ’fekete fok’.[3] A 17. század elején a környező vizek rettegett kalózvezére, Haxhi Alia(wd) támaszpontja volt a félsziget északi része. A rejtekhelyéül használt, monumentális méreteiről híres Haxhi Alia-barlang (Shpella e Haxhi Alisë) ma turistalátványosság. A kalózvezér innen tört rá az Otrantói-szoroson átkelő oszmán, velencei és nápolyi hajókra, míg végül a velenceiek fiával együtt meggyilkolták.[4] Az elkövetkező évszázadok során állandó település nem alakult ki a zord félszigeten, egyedül a nyugati partvidék szikla- és kőtemplomai tanúskodnak arról, hogy a múltban a karaburuni öblöknek fontos szakrális szerepük lehetett.[5]
A 20. században stratégiai elhelyezkedésénél fogva elsősorban katonai szerepe volt jelentős. A második világháborúban Seaview néven a Special Operations Executive titkos támaszpontja működött a félszigeten.[6] Az államkommunizmus éveiben a félsziget délkeleti szegletében, Orikum közelében haditengerészeti támaszpontot hoztak létre Pashaliman néven, amely az 1960-as évekig a Varsói Szerződés adriai tengeralattjáró-bázisa volt. A félsziget egésze évtizedekre szigorúan elzárt katonai terület volt.[7]
A Karaburun-félsziget, ahogy az elmúlt századokban, úgy napjainkban is jóformán lakatlan. Pormentesített közút nem található a félszigeten, bár a pashalimani katonai támaszponttól rossz minőségű katonai makadámutak vezetnek a félsziget csúcsa felé.[8]
Földrajza és geológiája
A délkelet–északnyugati csapásirányú félsziget hossza 17 kilométer, szélessége 3 és 5 kilométer között váltakozik. Területe 62 km².[9] A félsziget az Akrokerauni-hegyvidékhez tartozó Rrëza e Kanalit északnyugati, alacsony középhegységi és dombsági nyúlványa. Délnyugatról a Jón-tenger mossa partjait, a félsziget északnyugati pontjától, a Gjuheza-foktól – régi nevén Linguetta-foktól – északra pedig már az Adriai-tenger hullámzik. A két tenger közötti határt kijelölő Otrantói-szoros a Gjuheza-fok és az olaszországiOtranto között mintegy 72 kilométer széles. A Karaburun-félszigettől északra található Albánia legnagyobb szigete, a Sazan-sziget. A közöttük lévő kb. 5 kilométeres tengerszoros neve Mezokanal, ezen keresztül zajlik a vlorai kikötőbe irányuló és onnan induló hajóforgalom. A félszigetet északkeletről és keletről a Vlorai-öböl(wd) határolja. Délkeleten a Rrëza e Kanalit hegységtől a Bristan-patak völgye és az azonos nevű Bristan-hágó (Qafa e Bristanit, néha Qafa e Brisanës, 631 m) választja el.[10]
Vonulatainak tengerszint feletti magassága jellemzően 300 és 800 méter között váltakozik, legmagasabb pontja a Kora-hegy (Maja e Korës, 826 m). Nyugati, a Jón-tenger felé eső oldala nagyon meredeken ereszkedik a tengerszintig, keleti hegylába némileg lankásabb, a hegység mindkét oldalát mély eróziós barázdák szabdalják.[11] Szerkezeti szempontból a Sazan-övhöz tartozó, relatíve fiatal, felső kréta vagy paleogénmészkőből és dolomitból épül fel. Karsztformákban gazdag terület, különösen a Ravena-fennsík (Pllaja e Ravenës) vidékén, ahol a felszín alatt több zsomboly és barlang is található. A kőzetsorozatot helyenként kisfokú metamorfózis érte, a kőzettestekben a deformáció során jellemzően klivázs alakult ki.[12] A félsziget legnagyobb barlangja az északi partvidéken található, a tengerre nyíló Haxhi Alia-barlang (Shpella e Haxhi Alisë), amelynek hossza 30, szélessége 10 méter, magassága pedig 10 és 60 méter között váltakozik.[13] A Karaburun délnyugati részén mintegy húsz további barlang található, legtöbbjük csak a tenger felől megközelíthető, közülük nevezetesebbek a Dukë Gjon-barlang (Shpella e Dukë Gjonit), a Medve-öböl barlangja (Shpella e Gjirit së Ariut), a Galambok barlangja (Shpella e Pëllumbave), a Mély-barlang (Shpella e Thellë), valamint az Ángolok barlangja (Shpella e Inglizit). Ez utóbbi nevét onnan kapta, hogy a második világháborúban a brit Special Operations Executive angol ügynökei itt alakították ki logisztikai és tengerészeti bázisukat.[14]
Éghajlata és élővilága
Part menti erdőfolt fölött macchiabozótos
A mediterrán éghajlatú terület éves középhőmérséklete 13-15 °C között alakul, ez júliusban a 24-25 °C-ot is eléri. A hőmérsékleti minimum -5 és -7 közötti. A Karaburun-félszigetet érő évi csapadékmennyiség 1500 mm, a 24 órás maximum 183 mm körüli. Az őszi évnegyedben erős viharokkal és heves záporokkal a térségbe benyomuló óceáni légtömegeknek leginkább kitett albániai terület. Az uralkodó szélirány északnyugati és nyugati, az átlagos szélsebesség 9 km/h.[15]
A Karaburun-félsziget egésze a Karaburun Natúrparkhoz tartozik, amelynek déli része a Rrëza e Kanalit vonulatait foglalja magában. Turistautak csak a félsziget déli részén, a Bristan-hágó és a Ravena-fennsík karsztvidékén találhatóak. A part menti öblök, strandok és merülőhelyek vízi úton megközelíthetőek.[17]
2010-ben hozták létre az ország első – és mindmáig egyetlen – tengeri természetvédelmi területét, a Karaburun–Sazan Tengeri Nemzeti Parkot, amely a part menti vízi élőhelyek és természeti értékek oltalmát biztosítja a partoktól mért mintegy 1,9 kilométeres sávban. A nemzeti park – a Sazan-sziget és a Rrëza e Kanalit mellett – a Karaburun-félsziget mintegy 25 kilométeres partvonalára terjed ki az északkeleti Shën Vasil-foktól egészen a félsziget déli végpontjáig, és magában foglalja a félsziget teljes, 15 kilométeres Jón-tengeri partvonalát.[18]
↑Nagel 1989:Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
↑Parqet kombëtare 2018:Parqet kombëtare të Shqipërisë (’Albánia nemzeti parkjai’). Drejt. Latif Ajrullai, Rita Petro. Tiranë: Albas. 2018. ISBN 978-9928-282-38-5
↑Pasha 2006:Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2019. június 26.
↑Pearson 2005:Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145
↑Sheme & Mara 2017:Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631
↑Somogyi 1955:Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!
