PROFILBARU.COM

Kék kövirigó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Légykapófélék (Muscicapidae);
Alcsalád:	Saxicolinae;
Nem:	Monticola;
Faj:	M. solitarius;
Tudományos név
	Monticola solitarius; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
	A kék kövirigó elterjedési területe költőhely (nyáron) egész éves költözési útvonal telelőhely szórványos
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kék kövirigó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kék kövirigó témájú médiaállományokat és Kék kövirigó témájú kategóriát.

A kék kövirigó (Monticola solitarius) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.

Málta nemzeti madara.

Előfordulása

Európa déli, Ázsia északnyugati részén él, ősszel délebbre vonul, eljut Észak-Afrikába, Indiába és Ázsia délkeleti területeire is. Víz közeli sziklafalak lakója, 3000 méter magas völgyekben is előfordul.

Alfajai

Alfajait két csoportba sorolják, az alapfaj, a Monticola solitarius solitarius alkotja az egyiket és a másik négy alfaj a másik csoportot. Vannak olyan vélemények, melyek szerint elképzelhető, hogy a jövőben kettébontják a fajt, létrehozva egy keleti fajt, a Monticola longirostrist, mely alá alfajként lesz besorolva a M. s. philippensis, M. s. pandoo and M. s. madoci alfajpk is .^[1]

Monticola solitarius solitarius (Linnaeus, 1758) – Északnyugat-Afrika, Dél-Európa, Törökország északi része valamint a Kaukázus vidéke
Monticola solitarius longirostris (Blyth, 1847) – Görögország, Törökország nyugati és déli része, a Közel-Kelet országai, Egyiptom és keletre egészen a Himalája északnyugati vonulataig és India
Monticola solitarius pandoo (Sykes, 1832) – a Himalája középső részétől keletre Kína középső részéig, valamint Vietnám északi része telelőterülete az Indokínai-félsziget és a Nagy-Szunda-szigetek
Monticola solitarius philippensis (Statius Müller, 1776) – Mongólia keleti része, Szibéria csatlakozó területei, Szahalin, a Kuril-szigetek, Japán és a Fülöp-szigetek legészakibb része, továbbá Kelet-Kína és a Koreai-félsziget, telelőterülete Indonézia
Monticola solitarius madoci Chasen, 1940 – a Maláj-félsziget és Szumátra északi része

Megjelenése

Testhossza 21-23 centiméter. A hím palakék, vörös és fekete, a tojó barnás színű.

Életmódja

A talajon keresgéli rovarokból álló táplálékát, néha a gyíkot is megfogja, de bogyókat is elfogyasztja.

Szaporodása

Májusban sziklarepedésekbe, üregekbe rakja fészkét. Fészekalja 4-5 tojásból áll, melyen 12-13 napig kotlik. A fiókák még 18 napig maradnak a fészekben, a szülők még egy ideig utána is gondoskodnak róluk.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon ritka, alkalmi vendég. 1975. májusában a Ságon észlelték, de nem került megerősítésre. Egy újabb előfordulása a 2006 áprilisából, a Nagyharsány határában emelkedő Szársomlyóról ismert (Ónodi Miklós fotói), ezt tekinti a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága a faj első hitelesített hazai előfordulásának.^[2]

Jegyzetek

↑ (2010) „The Monticola rock-thrushes: phylogeny and biogeography revisited”. Molecular Phylogenetics and Evolution 55, 901–910. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.01.009. PMID 20079862.
↑ birding.hu