A nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumban érettségizett 1934-ben. 1934 őszétől egy évig önkéntesként szolgált a budapesti magyar királyi Bem József 1. lovas tüzéreknél, hadnagyi rangban szerelt le. 1939-ben vette át államtudományi doktori diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen, közben 1937-ben Bécsben konzulárakadémiai oklevelet szerzett, és a Lille-i Katolikus Egyetem újságírói szakán is tanult.
1940-től a külügyminisztérium állományában volt; 1942-ben átkerült apja mellé, mint miniszterelnökségi magántitkár. Apját elkísérte számos jelentős találkozóra, pl. Hitlerhez 1942-ben, Mussolinihoz 1943-ban, emellett saját visszaemlékezései szerint a számos, főleg Szabolcs megyéből érkező mindenféle kérvénnyel és problémával foglalkozott.
1946-ban családjával Olaszországba menekült, ahol apja tartózkodott. Hat nehéz év után (munkanélküliség, felesége tüdőbaja, ami miatt nem vándorolhattak ki az Egyesült Államokba), 1952-ben fölvették az Európai Állattenyésztési Szövetséghez. Itt 1967-ig maradt, amikor is magas beosztásban átkerült az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetébe (FAO). Onnan ment nyugdíjba 1978-ban. Közben 1965-től 1967-ig az Állattenyésztési Világszövetség (WAAP) főtitkára volt, 1958-tól 1967-ig pedig az Európai Duna Bizottság főtitkára.
Főfoglalkozása azonban egész életében a magyar ügy és a máltai lovagrend volt, saját jövedelmének jó részét is erre fordította. 1956-ban a máltai rend megbízásában, az osztrák nagyperjelség égisze alatt, a határon dolgozott, a menekültek fogadásában és az adományok szétosztásában. 1957-től dolgozott a rend szentszéki követségében, eleinte mint titkár és tanácsos, 1978-tól meghatalmazott miniszter, és 1985-től mint nagykövet. Ugyanakkor a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének oszlopos tagja volt: 1954-től kezdve a főtitkára, 1969-től 1995-ig pedig az elnöke. Búcsúztatójában így ír róla utódja, O'sváth György:
"Kállay Kristóf volt a Szuverén Máltai Lovagrend történetének legjelentősebb magyarországi lovagja. (…) A MMLSZ-nek nem csak főtitkára/elnöke, hanem megszemélyesítője is volt Kállay Kristóf. Ő volt a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége. Az emigrációban fenntartotta a szövetség szerkezetét, kiválasztotta és felavatta új tagjait, biztosította a lelki vezetést és a lelkigyakorlatokat, megszervezte azt a hatalmas karitatív munkát, melynek keretében évtizedeken keresztül özönlöttek a máltai gyógyszer-, ruha-, élelmiszer- és egyéb küldemények hazánkba."
A család 1997-ben hazatelepült. Itthon a család történelmének és emlékeinek ápolásával is foglalkozott, és kapcsolatain keresztül támogatta szülőföldje fejlesztését. Megalapította a nyíregyházi Jósa András Múzeumban a Kállay Gyűjteményt. Nyíregyháza, Nagykálló és Kállósemjén díszpolgárává választotta.
2006-ban hunyt el Budapesten. A kállósemjéni családi kriptában temették el.
Házassága és leszármazottjai
Kállay Kristóf Lőkösházán1942. július 16-án feleségül vette a római katolikus nemesi származású Vásárhelyi Vera (Lőkösháza, 1920. november 15.–Budapest, 2000. augusztus 27.) Sík Sándor-díjas írónő[1][2] kisasszonyt, akinek a szülei kézdivásárhelyi Vásárhelyi András (1895-1981), országgyűlési képviselő, huszárfőhadnagy, földbirtokos és mácsai Csernovics Eszter voltak.[3] A menyasszony apai nagyszülei kézdivásárhelyi Vásárhelyi József (1868–1922), Gazdasági főtanácsos, Gazdasági Egylet elnöke, földbirtokos és kézdivásárhelyi Vásárhelyi Margit (1870–1946) voltak.[4] A menyasszony anyai nagyszülei dr. mácsai Csernovics Diodor (1857–1924), államtitkár, aradi állami jószágigazgató, a Ferenc József-rend középkeresztese, a Vaskorona-rend lovagja és kádári báró Duka Olga (1874–1934) voltak.[5][6] Kállay Kristóf és Vásárhelyi Vera házasságából két fia – András[7] és Miklós[8] – született.
