PROFILBARU.COM

	Juhan Kunder
Született	1852. december; 1852. december 26.; 1852. december 14.; ; Holstre Rural Municipality
Elhunyt	1888. április 24. (35 évesen); Szentpétervár
Állampolgársága	észt; orosz;
Foglalkozása	író; költő; színműíró; tanár;
Iskolái	Teachers' Seminary of the University of Tartu
Sírhelye	Rakvere cemetery
	A Wikimédia Commons tartalmaz Juhan Kunder témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Juhan Kunder (Holstre(wd), 1852. december 26. – Szentpétervár, 1888. április 24.) észt író.

Élete

Egy dél-észtországi farmon született, több különböző helyen járt iskolába. 1872-ben végezte el a viljandi-i kerületi iskolát, ahol tanára Friedrich Kuhlbars volt. 1872 és 1875 közt a tartui német nyelvű tanítóképző hallgatója volt, ezután egy évig mint tanár dolgozott Tartuban, ezután Rakverébe ment, ahol a következő tíz évben a mint tanár dolgozott. 1882-ben letett további vizsgája után kerületi iskolai tanár lett. Irodalmi munkái java része Rakverében született. 1885-től 1886-ig a Meelejahutaja című lap szerkesztője volt. 1886-ban Kazanyba ment, hogy természettudományokat tanuljon, de egy évvel később Szentpéterváron egy pedagógiai intézet hallgatója lett. Nem sokkal később tífuszban megbetegedett s mindössze 36 évesen meghalt. Mihkel Veske barátja volt, s az észt nemzeti emancipációs mozgalom számos területén tevékenykedett. Tagja s 1882-ben alelnöke volt az Észt Irodalmi Társaságnak(wd).

Rövid élete ellenére munkássága rányomta bélyegét a 19. századi észt emancipáció számos vonatkozására. Életrajzírója, Karl Laigna szerint "költő, drámaíró, irodalomtörténész, folklorista, oktató és politikai aktivista" volt.^[6] Életében két verseskötetet jelentetett meg (1873 és 1876), ezeken Lydia Koidula hatása érezhető. Néhány hazafias költeménye ma is népszerű, többet meg is zenésítettek közülük. Munkásságában a színdarabok töltöttek be központi szerepet. Szövegeinek korai története sok esetben tisztázatlan, például 1873-ban az Észt Irodalmi Társaság megvitatta Orust õnnemaale című drámáját, amely később nyomtalanul eltűnt.^[7] 1874-től darabjai színre kerültek. Eleinte viszonylag egyszerű bohózatokat és falusi komédiákat írt, szerelmi intrikákról és hasonló egyszerű témákról, de különleges humorának és gazdag nyelvezetének köszönhetően darabjai sikert arattak a közönség körében. 1887-ben komoly, már-már harcos drámával jelentkezett. A Mõrsja ja märatsejad a vallási sarlatánok megtévesztő gyakorlatai ellen irányult. Kunder volt az első, aki aktuális társadalmi problémákat vitt színre, ez különleges jelentőséget ad neki a független észt dráma kialakulásában. Folklórral is foglalkozott, részt vett a népköltészet lejegyzésében, s ő maga is kiadott néhány népmesegyűjteményt. 1885-ben jelentette meg Friedrich Reinhold Kreutzwald Kalevipoeg című eposzának prózai változatát, amely pozitív kritikákat kapott. Halála után valaki úgy méltatta ezt a művét, mint a legszebbet, ami az elhunyt tollából fakadt.^[8] Gyermek- és iskolai könyvsorozatot is kiadott, valamint egy átfogó észt irodalomtörténetet tervezett, amelynek csak egy kis része jelent meg egy folyóiratban a szerző életében 1885-ben, az első rész pedig posztumusz mint iskolai tankönyvként jelent meg 1890-ben.^[9]

Válogatott munkái

Õie-kuu ja külm elu maanteel. Tartu, H. Laakmann, 1873.
Kümme laulu. Tartu: C. Mattiesen 1876.
Mulgi mõistus ja Tartlase tarkus. Tartu: Schnakenburg 1881.
Muru Miku meelehaigus. Tartu: Schnakenburg 1882.
Ema-armastus Eesti rahvaluuletuses. Tallinn: H. Jannsen 1883.
Laste raamat. Rakvere: G. Kuhs 1884.
Jumala kuju. Tartu: H. Laakmann 1885.
Kroonu onu. Tartu: H. Laakmann 1885.
Kalevipoeg. Lugu Eesti muinaskangelasest. Tartu: H. Laakmann 1885.
Eesti muinasjutud. Tartu: Eesti Kirjameeste Selts 1885.
Mõrsja ja Märatsejad. Tartu: H. Laakmann 1887.
J. Kunder Algupäralised luuletused. Tartu: K.A. Hermann 1889.
Eesti kirjandus, koolile ja kodule. 1. raamat: Eesti vanemad laulikud. Viljandi: F. Feldt 1890.
Kingu Laos. Viljandi: F. Feldt 1890.

Jegyzetek

↑ ^a ^b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
↑ ^a ^b ^c Педагоги и психологи мира (orosz nyelven)
↑ Eesti biograafiline andmebaas ISIK (észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ BnF-források (francia nyelven)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 24.)
↑ Karl Laigna: Juhan Kunder. Mitmekülgne kultuuritegelane. Tallinn: Eesti Riiklik Kirjastus 1959, S. 5.
↑ Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Berlin, New York: De Gruyter 2006, S. 313.
↑ http://dea.nlib.ee/fullview.php?frameset=3&showset=1&wholepage=keskmine&pid=s288860&nid=4431
↑ Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Berlin, New York: De Gruyter 2006, S. 34.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Juhan Kunder című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Oldala az Eesti biograafiline andmebaas ISIK lapon Archiválva 2022. március 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jaan Jõgever: Johann Kunder. megjelent: Eesti Kirjandus 1906
Villem Alttoa: Lisandeid Juhan Kunderi loominguloole. megjelent: Keel ja Kirjandus 3/1959, S. 140–146.
Karl Laigna: Juhan Kunder. Mitmekülgne kultuuritegelane. Tallinn: Eesti Riiklik Kirjastus 1959.
Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Berlin, New York: De Gruyter 2006, S. 312–315.
Pille-Riin Larm: Ärkamisaeg, Noor-Eesti ja miski nende vahel. Eesti kirjandusloo küsimusi Juhan Kunderi näitel. megjelent: Methis 12(2013), S. 34–55.