Az 1983-as Formula–1 világbajnokság második futamát, a nyugat-amerikai nagydíjat, Long Beachen március 27-én rendezték. Ő ezen a versenyen a 22. rajtkockát szerezte meg, és elsőként ért célba. Ezzel tartja a rekordot, a pole-pozíciótól legtávolabb induló, de győzelmet szerző versenyzőt.
Lassan haladt előre az együlésesek ranglistáján , míg végül at 1973-as Formula–1 világbajnokságon bemutatkozott a Formula–1-ben is. Több középszerű csapattal versenyzett, mígnem 1975-ben leigazolta a Team Penske. Az osztrák nagydíjon látványos győzelmet szerzett csapatának. 1977-ben és 1978-ban a Brabham színeiben versenyzett. Néhány eredménytelen idényt töltött a McLarennél. Amikor 1982-ben Niki Lauda visszatért a Formula–1-be John is harcba szállt a világbajnoki címért. 1983-ban kissé háttérbe szorult az osztrák pilóta mögött, bár így is sikerült futamgyőzelmet aratnia a nyugat-amerikai nagydíjon. 1984-ben csapat nélkül maradt. 1985-ben egy rövid időre visszatért Niki Laudát helyettesíteni, de jelentős eredményeket nem tudott felmutatni.
Később sportkocsiversenyeken indult, majd megalapította saját autóversenyző-iskoláját. Jelenleg a Sky Sports televízióban kommentátorként tevékenykedik Ben Edwards mellett.
Ez a szócikk részben vagy egészben a John Watson (racing driver) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.