Filozófiai és teológiai tanulmányokat végzett Svájcban, ezt követően a nassaui herborni iskolában (németül: ''Hohe Schule Herborn, latinul: Academia Nassauensis) kapott katedrát. 1604-ben a németalföldiEmden városának polgármestere lett.
Munkássága
Jogtudósi munkásságának középpontjában a római törvénykezés kérdései álltak, ennél jelentősebbek voltak azonban államtudományi, államfilozófiai munkái. A héber Biblia filológiai elemzése és a kálvinista tanok alapján kifejlesztette saját politikai elméletét. A pluralizmust hirdette, és rámutatott, hogy minden társadalmi csoport aszerint ítélendő meg, hogy mennyire képes tagjainak boldogulását, előrejutását segíteni. Úgy vélte, hogy az állam alapja az egyesülési és uralmi szerződés, az emberek együttélésre való törekvése és közös akarata (consociatio), akik egyúttal az oszthatatlan uralom kizárólagos birtokosai is (népszuverenitás elve). Az uralkodó csak a nép akaratából irányíthatja az államot, de amennyiben az egyesülési szerződést megszegi, az uralmi szerződés is semmissé válik, és a népet megilleti az ellenállás joga.
Művei
Jurisprudentiae Romane libri duo, 1586
Politica methodice digesta atque exemplis sacris et profanis illustrata, 1603