1817-ben a Würzburgi Egyetemen(wd) habilitált és egyetemi magántanár lett, 1820-ban ugyanott tanár, majd 1824-ben az ottani Julius-kórház vezető orvosa lett. 1833-ban politikai okoknál fogva Svájcba menekült és tanár, majd igazgató lett a zürichi orvosi klinikán. 1839-ben tanár és igazgató volt a berlini Charité orvosi klinikáján; 1841-ben királyi udvari orvos, titkos főorvostanácsos és előadó tanácsos a minisztériumban. 1844-ben a Leopoldina tagjává választották.[9] 1858-ban Bambergbe nyugalomba vonult. Ő az orvostan természettudományi irányának egyik alapítója. Előadásainak kiadása: Klinische Vorträge im Charitékrankenhause zu Berlin, szerkeszti és kiadja de Güterbock (Berlin, 1842, 3. kiad. 1843-44.). Bambergben 1874. november 30-án leplezték le szobrát.[10]
