Valenciennes-ben született, Georges Marcel Lefebvre kovácsmester és Zélia Louise Mathilde Masquelier fiaként. 18 hónapos korában elkapta a Járványos gyermekbénulást, tízéves koráig járást segítő szerkezetre szorul. Osztálytársai rokonszenvér bohóctréfákkal igyekezett elnyerni, énekesi, komikusi tehetsége korán megmutatkozott. 1934-től játszott iskolai és amatőr színpadokon.
Mindenfélébe belefogott, tanulmányait félbeszakította a második világháború. Fogságba esett, szüleit kitelepítették Châteauroux-ba és Neuvy-Saint-Sépulchre-be (Indre megyébe). Jean-t kényszermunkára vitték, de megszökött és visszament családjához. Minden munkát elvállalt, Limoges-ban villamosvezetőként és házaló fehérnemű-ügynökként dolgozott, a feketepiacon élelmiszert árult. A háború végén szüleivel együtt visszatért Valenciennes-ibe, egy ideig apjánál dolgozott, majd 1948-ban beiratkozott a párizsi színművészeti akadémiára, a Conservatoire-ba.
Színészi pályája
Operett műfajban kiváló eredményeket ért el, iskolai díjat is kapott. Szülei kívánságára operaénekesnek készült, azonban megfogadta René Simonnak, a híres drámatanárnak tanácsát és színművésznek állt. Az 1950-es évek elején párizsi kabarészínpadokon, bulvárszínházakban lépett fel. Hamarosan a Les Branquignols utazó színtársulat tagja lett, és két éven át turnézott velük az Egyesült Államokban.
A kisebb szerepek után nemzetközi ismertséget szerzett Jean Girault rendező 1964-es A Saint Tropez-i csendőr című vígjátékában, ahol Louis de Funès és Michel Galabru mellett egy naív, okoskodó, csetlő-botló kisembert játszott. A sikeres csendőr-film következő három folytatásában is ugyanezt a karaktert alakította. Éles konfliktusba került a főszereplő Louis de Funès-vel, aki saját szerepének hangsúlyozásához Lefebvre-t is – más színésztársaihoz hasonlóan – háttérbe szorította. Funès sztár-allűrjeit a rendező, Jean Girault sem fékezte meg, ezért Lefebvre kimaradt a „csendőr” utolsó két filmjének forgatásából. 1973-ban Robert Lamoureux rendező De hová tűnt a 7. század? c. háborús filmkomédiájában, és annak folytatásaiban Lefebvre hasonló tébláboló karaktert játszott.
Megrögzött játékszenvedélyétől azonban nem tudott szabadulni. Lóversenyekre járt, nagy összegekben kötött fogadásokat, emellett az Enghien-les-Bains-i kaszinókban is rendszeresen játszott. Adósságainak fedezésére az 1980-as évektől elfogadott szinte minden szerepajánlatot, sok rossz filmben szerepelt, méltatlan színvonalú szerepekben. Hírneve elszürkült, az 1990-as évektől kezdve már inkább csak televíziós produkciókban tűnt fel.[10]
Lefebrve négyszer nősült, egyik elvált feleségét kétszer is elvette. Négy házasságából öt gyermeke született, Bernard, Catherine, Marie-Christine, Carole és Pascal.
Első házasságát 1950. november 22-én kötötte Párizsban, Micheline Reine Grasserrel, házasságukat 1962. január 24-én bontották fel.
Második házasságát 1967. május 24-én Neuilly-sur-Seine-ben kötötte Yori Bertin színésznővel (eredeti nevén Catherine Chassin-Briault-val), tőle született Pascal nevű fia. 1973. március 7-én elváltak,
1974. december 13-án Párizsban újra összeházasodtak, de 1977. július 8-án ismét elváltak, ezúttal végleg.
Negyedik feleségét, Brigitte Jacqueline Françoise Lerebours-t 1994. július 17-én vette el Las Vegasban. Ez a házasság Lefebvre haláláig fennmaradt.
Elhunyta
1999-ben Lefebvre jelentős összeget, 15 millió frankot (2,3 millió Eurót) nyert a francia állami lottón. A nyereményből kifizette adósságainak egy részét, és megvásárolta a La Bohème éttermet a marokkóiMarrákesben. Az étteremhez tartozó lakásban hunyt el 2004. július 9-én, szívinfarktus következtében, 84 éves korában. Testét elhamvasztották, hamvait kívánsága szerint a Mont Blanc ormán szórták szét.[10][12][13]
Fontosabb filmszerepei
1934: Judex; Roger de Trémeuse
1951: Bouquet de joie; Georges
1952: Une fille sur la route; Loulou, a zongorista
