Szülei: Georges Clouzot és Suzanne Clouzot voltak. Matematikát, jogot tanult; beiratkozott a bresti tengerészeti iskolába; közgazdaságtant hallgatott, majd Párizsban R. Dorin énekes titkára lett. 1927–1930 között újságíró volt a Paris Midi munkatársaként. 1929-ben Anatole Litvak és Ewald André Dupont segédrendezőjeként közvetlen kapcsolatba került a filmmel. Az 1930-as évek elején Berlinben dolgozott, mint többverziós filmek francia rendezője. 1932–1933 között az Osso Film (Berlin) forgatókönyvírója volt. 1934-ben nagy sikerű operettszövegkönyvet alkotott Maurice Yvain részére. Megbetegedett, és 1934–1938 között egy svájci szanatóriumban élt. 1942-ben mutatkozott be mint önálló filmrendező. Az 1950-es évek elején Brazíliában forgatott egy dokumentumfilmet, de nem fejezte be (1950–1951). Az 1960-as évek elején Pokol címmel tervezett drámai művet, de a forgatást betegsége miatt nem fejezte be.[4]
Munkássága
Dolgozott a híres Grand Guignol Színház részére is. Néhány kivételtől eltekintve a bűnügyi témák foglalkoztatták. Stílusában erősen naturalista volt. Erőssége az érzékletes atmoszférateremtés volt (A félelem bére; 1953). Költői munkája a Manon (1949) átültetése modern környezetbe. Emlékezeteset alkotott a dokumentum műfajban is. A Picasso rejtélye (1956) az alkotás műhelytitkainak megszólaltatása, maga a festő is szerepel benne. Az Igazságban (1960) egy törvényszéki tárgyalás keretében igyekezett a mai (1971) társadalom égető kérdéseire – erősen egzisztencialista – választ adni. Fölényes mesterségbeli tudással rendelkezett, de a siker érdekében a hatásvadász megoldásoktól sem riadt vissza. Herbert von Karajan közreműködésével dokumentumfilmet készített (A vezénylés művészete; 1966), amelyet Magyarországon is sugároztak.
Magánélete
1950–1960 között Véra Gibson-Amado(Vera Clouzot) (1913–1960) francia színésznő és forgatókönyvíró volt a felesége. 1963–1977 között Inès de Gonzalez (1925–2011) volt a párja.