1974-ben debütált az európai Formula–2-es bajnokságon, valamint ebben az évben mutatkozott be a Formula–1-es világbajnokságon is. Két évig párhuzamosan indult a két sorozat futamain.
A 74-es Formula–2-es szezonban győzött a Salzburgringen, és további négyszer állt dobogóra. Végül harmadikként zárta az összetett értékelést honfitársa, Patrick Depailler és a német Hans-Joachim Stuck mögött. A következő idényben hét versenyt nyert meg, és nagy előnyben szerezte meg a bajnoki címet Patrick Tambay és Michel Leclère előtt.
Formula–1
Frank Williams alakulatával, az Iso-Marlboróval mutatkozott be a Formula–1-es világbajnokságon. Két évet töltött a csapatnál, ez idő alatt egyszer végzett dobogós helyen, a 75-ös német nagydíjon második lett.
1976-ban a Ligier csapatához került, mely abban az évben debütált a világbajnokságon. Kétszer állt dobogóra az évben és hetedik lett a pontversenyben. Az 1977-es svéd versenyen megszerezte csapata és hazája első világbajnoki futamgyőzelmét a Formula–1-ben. Laffite a nyolcadik helyről rajtolt a futamon, majd több autót is megelőzött. Két körrel a leintés előtt még a második helyen állt Mario Andretti mögött, az amerikainak azonban ki kellett állnia a boxba, így ő került az élre.[1]
1983-ig maradt a Ligiernél és további öt alkalommal tudott győzni; a pontversenyben azonban egyszer sem végzett a negyediknél jobb helyen.
1983-ban és 1984-ben korábbi csapatfőnökének újabb csapatával, a Williamsszel versenyzett. Ezekben az években még csak dobogón sem állt, és 1985-ben már újra a Ligiernél versenyzett. A 86-os brit nagydíjon belekeveredett egy rajtbalesetbe, amely során mindkét lába eltörött. Ez véget vetett Formula–1-es karrierjének.[2]
Formula–1 után
Felépülését követően leginkább nemzeti és nemzetközi túraautó-bajnokságok versenyein szerepelt.
Eredményei
Teljes eredménylistája az európai Formula–2-es bajnokságon
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Laffite című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.