Júda, vagy Júdea (görögül: Ιουδαία, latinul: Iudaea, héberül:יהודהJehúda) egy történelmi régió a Közel-Keleten, a történelmi Izrael földjének déli, hegyes-dombos része. Júda vagy más néven Júdea a klasszikus ókorban létezett, nagyjából a Kr. e. 10. századtól a Kr. u. 2. századig. Nevét Júda törzséről kapta, mert a terület nevét először a törzs által lakott hely azonosítására használták. Amikor pedig az Egységes Izraeli Királyság felbomlott (Kr. e. 930 körül), a déli rész a Júdai Királyság nevet kapta. A területet a Perzsa Birodalom tartományaként kezdték el Júdea néven nevezni, s ez lett a későbbi hellén-római neve is.[1]
A Makkabeusok felkelése után Cnaeus Pompeius Magnus, a Kis-Ázsia felett győzedelmeskedő római hadvezér és politikus beleavatkozott a zsidók politikai viszálykodásába, méghozzá oly módon, hogy az Jeruzsálem meghódításához vezetett. I. e. 63-ban a város és a szentély elesett. Ezzel Júdea a Római Birodalom fennhatósága alá került, de a tartomány irányítását átmenetileg meghagyták vazallus zsidó királyok számára. Ez a kormányzati forma megszokott volt Róma részéről, és csak a romanizáció során szervezték meg ezekből a vazallus királyságokból a provinciákat.
Az egyik legjelentősebb vazallus uralkodó Nagy Heródes volt, aki újjáépítette a jeruzsálemi templomot. A terület kettős igazgatás alatt állt, a római közigazgatást és Róma érdekeit egy procurator képviselte, míg belügyeiben önálló maradt. Később kialakították a római keleti provinciák új rendszerét és a római Iudaea provinciátSyria Palaestina néven összevonták a szomszédos Galileával.[2]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Judea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.