Az Inferno album a brit Motörhead zenekar 2004-ben megjelent, sorrendben tizenhetedik stúdiólemeze, amelynek két dalában a neves amerikai gitárvirtuóz Steve Vai is vendégszerepel.
Ezen az albumon dolgoztak először Cameron Webb producerrel, akivel azóta több Motörhead lemezt is készítettek már. Az Inferno a Motörhead egy újabb sikeres korszakának a kezdete. Németországban első alkalommal jutottak 10. helyig a lemezeladási listán, Angliában pedig ismét a Top100-ban szerepeltek.
Az album jórészt a megszokott Motörhead-stílusban íródott dalokat rejt egyetlen kivétellel. Ez pedig a lemezt záró, akusztikus "Whorehouse Blues", mely a klasszikus Mississippi-delta blues hagyományait követi. A 30 éves Motörhead életét elbeszélő dalhoz videóklipet is forgattak egy angliai sztriptízbárban (a dal címe magyarul: Bordély-blues). A klipen és később a koncerteken nem csak a gitáros Phil Campbell, de a dobos Mikkey Dee is akusztikus gitárt ragad és ketten kísérik Lemmy énekét, szájharmonika játékát.
Lemmy az albumot példaképének, a 2002-ben elhunyt John Enwistle-nek, a The Who együttes egykori basszusgitárosának ajánlotta.
Alig másfél évvel az album első megjelenése után az Inferno újra kiadásra került a zenekar 30 éves fennállásának alkalmából. A Hammersmith Apolloban tartott születésnapi koncert részletei mellett a bónusz DVD-re felkerült az együttes történetét bemutató dokumentumfilm is, benne többek között a klasszikus Motörhead-felállásból ismert 'Fast' Eddie Clark gitárossal és 'Philthy Animal' Taylor dobossal készült interjúk. Egy másik fejezetben a jellegzetes Motörhead lemezborítókat megfestő Joe Petagno mesél munkájáról.