A Bastards album a brit Motörhead zenekar 1993-ban megjelent, sorrendben tizenegyedik stúdiólemeze.
Története
A csalódást keltő March ör Die (1992) album után a Bastards lemezzel a Motörhead visszatért saját zenei világához, a gyors, kemény, zajos dalokhoz. Ez volt az első album, melyet teljes egészében az új dobos Mikkey Dee-vel vettek fel, aki lendületes játékával új energiákat hozott a csapatba. Ennek eredményeként a Bastards az 1990-es években megjelent Motörhead-lemezek közül zeneileg a legjobb.
A lemez producere Howard Benson volt, aki aztán további három Motörhead-album munkálataiban is részt vett. A dalok többsége az 1980-as évek klasszikus Motörheadjét idézi, kivétel a komoly témákat feszegető akusztikus Don’t Let Daddy Kiss Me és Lost in the Ozone, melyek az együttes előző két albumán megismert lírai oldalt képviselik.
„
|
Ott van a »Don’t Let Daddy Kiss Me« (magyarul »Ne hagyd aput, hogy megcsókoljon!«), ami egy gyermekmegrontásról szóló nóta. Azt egyedül írtam és három évig a zsebemben hordtam. Mindenkinek felajánlottam – Lita Fordnak és Joan Jettnek is –, mert úgy gondoltam, hogy ezt egy lánynak kell énekelni, de senki nem vitte el. Úgyhogy végül én magam énekeltem fel.
|
”
|
– Lemmy
|
A Born to Raise Hell dalt eredetileg Clive Barker Hellraiser III: Hell on Earth című horrorfilmjéhez vették fel, majd 1994-ben az Airheads (magyarul Pancserock) mozifilm zenéjeként is felbukkant, ahol Lemmy mellett már a rapper Ice-T és az Ugly Kid Joe zenekar énekese, Whitfield Crane is szerepelt benne.[1] A lemezen szereplő változatot Lemmy egyedül énekli.
1993-ban a WTG/Epic kiadótól történt dicstelen távozás után a Bastards albumra a ZYX Music nevű német dance kiadóval kötött szerződést a Motörhead, és ez a lépés eladási szempontból meg is pecsételte a lemez sorsát. A terjesztés szinte egyedül Németországban működött rendesen (amely a Motörhead mindmáig legerősebb bázisa), de a világ többi részén jó ideig gyakorlatilag beszerezhetetlen volt az album.
„
|
A Bastards egyike volt a legeslegjobb albumainknak, amit valaha is készítettünk, és egyszerűen teljesen köddé vált.
|
”
|
– Lemmy
|
Az album 2001-es újrakiadására bónuszként felkerült a „Jumpin’ Jack Flash” Rolling Stones-dal egy felejthető feldolgozása, melyet a 2000-ben megjelent We Are Motörhead album idején rögzítettek.
Az album dalai
- "On Your Feet or on Your Knees" (Lemmy, Campbell, Würzel, Dee) – 2:34
- "Burner" (Lemmy, Campbell, Würzel, Dee) – 2:52
- "Death or Glory" (Lemmy, Campbell, Würzel, Dee) – 4:50
- "I Am the Sword" (Lemmy, Campbell, Würzel, Dee) – 4:28
- "Born to Raise Hell" (Lemmy) – 4:58
- "Don't Let Daddy Kiss Me" (Lemmy) – 4:05
- "Bad Woman" (Lemmy, Campbell, Würzel, Dee) – 3:16
- "Liar" (Lemmy, Campbell, Würzel, Dee) – 4:12
- "Lost in the Ozone" (Lemmy, Campbell, Würzel, Dee) – 3:27
- "I'm Your Man" (Eddie Clarke, Würzel, Lemmy, Dee) – 3:28
- "We Bring the Shake" (Lemmy, Campbell, Würzel, Dee) – 3:48
- "Devils" (Lemmy, Campbell, Würzel, Dee) – 6:00
Bónusz felvételek a 2001-es újrakiadáson
- "Jumpin' Jack Flash" (Mick Jagger, Keith Richards) – 3:20
Közreműködők
- Ian 'Lemmy' Kilmister – basszusgitár, ének
- Phil Campbell – gitár
- Mike 'Würzel' Burston – gitár
- Mikkey Dee – dobok
Jegyzetek
Források
|
---|
|
Stúdióalbumok | |
---|
EP-k | |
---|
Koncertalbumok | |
---|
Válogatások | |
---|
Kislemezek | |
---|
Koncertvideók | |
---|
Egyéb | |
---|