Édesapja, Abraham Izaak Kamiński, színész és rendező volt. Megvásárolta a Varsó központjában lévő színházat, amit 1935-ig tartottak fent, és az első olyan zsidó színháznak minősült, amely nemzetközi irodalmi műveket is színpadra adaptált.[8] Édesanyját, Ester Rachel Kamińskát (született Halperin) a jiddis színház anyjának hívták, igazi legendává lett a közönség számára.[9][10] Szülei az Orosz Birodalom területén turnéztak a színházi társulattal, mikor Ester Rachel világra hozta Idát Odesszában, a Theater Hotelben.[8] Ida második gyermekként érkezett a Kamiński családba. Nővére, Regina ígéretes színésznőként indult, de korán elhunyt.[10] Öccse, Józef, zenészi ambíciókat dédelgetett, és hegedűművész lett, majd Palesztinába emigrált, ahol az Izraeli Filharmonikus Zenekar első hegedűse lett.[10] Józef a két világháború között zenét szerzett a jiddis színháznak Lengyelországban.
A jiddis színház
Ida Kamińska ötévesen szerepelt először színpadon édesanyjával David Pinszkij jiddis író The Mother című drámájában.[8] Apróbb szerepeket kapott a híres jiddis drámaszerző, Jacob Gordin gyerekszereplőket igénylő drámáiban, mint a Mirelle Efros, The Nameless, The Kreutzer Sonata és Without a Home.[8] Korai debütálása ellenére Kamińska pszichiáter szeretett volna lenni, csak mikor pozitív visszajelzéseket kapott a színháztól, döntötte el, hogy marad.[9] 1913-tól a Kamiński színház állandó tagja lett, és operettekben is előadott, főként Avram Goldfaden külön a jiddis színháznak szerzett műveiben.[8] 1916-tól Kamińska már rendezett és fordított; első adaptációja Henry BatailleA balga szűz volt.[8]
Az első világháború alatt a Kamiński társulat Minszkben, Kijevben és Odesszában turnézott; Kamińska 1921-ben tért vissza Varsóba. Akkor már férjnél volt, és megszületett kislánya, Ruth.[8] 1922-ben férjével, Turkowval közösen vállalatot alapítottak, amiből 1924-ben a Varsói Jiddis Színház született meg.[10] Kamińska a neves jiddis szerzők mellett (például Sólem An-Ski (Szemjon Akimovics An-szkij) és Sólem Aléchem) jobban koncentrált a nemzetközi szerzők műveire, mint a Karamazov testvérek (Dosztojevszkij), A párizsi Notre Dame és A nyomorultak (Victor Hugo), A hét akasztott (Leonyid Andrejev), A fösvény és A botcsinálta doktor (Molière), a Thérèse Raquin (Émile Zola), A revizor (Gogol), a Fuente Ovejuna (Lope de Vega), a Thirst (Eugene O’Neill) és a Fedora (Victorien Sardou).[8][10] A lengyel irodalomból csak két alkotót választott: Gabriela ZapolskaMaliczewska kisasszony és Jerzy ŻuławskyThe End of The Messiah.[8] Kamińska a válása után egyedül igazgatta a színházat, és előadásokat szervezett, amelyekkel Lengyelországot járták.[10] A két háború között jiddisre fordított, adaptációkat készített és szerepelt is Gogol, O'Neill, Romain Rolland és Eliza Orzeszkowa műveiben.[10]
A második világháború hatása
1939-ben a németek lebombázták Varsót: Kamińska színháza és az összes kézirata a lángok martaléka lett. Második férjével, Meir Melmannal, kislányával és hatvankét fős társulatával kelet felé vették az irányt, és az akkor szovjet fennhatóság alatt álló Lvivben leltek menedékre (lásd: Lviv városának történelme).[8][10] Kamińskának rendezői posztot ajánlottak a Nyugat-ukrajnai Állami Jiddis Színházban, ahol az európai (Osztrovszkij, Louis Verneuil) és jiddis (Goldfaden, I. L. Peretz, Gorgyin) irodalom mellett magyar szerzeményeket is színpadra állított (Csiky Gergely).[8]
Mikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, a társulat továbbállt Lvivből. Kamińska Kirgizisztánban, Frunze városában adott életet fiának, Victornak, és nyolc már egyszer elkészült szövegkönyvet állított ki újra emlékezetből.[8] A háború végéig Moszkvában maradtak; Kamińska 1946-ban tért vissza Lengyelországba lánya, Ruth nélkül.[9] Ruth-t tíz évre Szibériába küldték, férje, a jazzmuzsikus Adi Rosner, tizenöt évet töltött egy gulagtáborban. A házaspár gyermeke árvaházba került. 1953-ban felmentették őket, de Ruth csak 1956-ban térhetett ismét haza.[8]
A háború után Lengyelországban két jiddis színház maradt, egy Łódźban, egy pedig Wrocławban. Kamińska az igazgatása alá vette őket, és hamarosan a két színház egyesült Ester Rachel Kamińska Színház néven, bázisául Varsót kijelölve. A színház máig működik Ester Rachel és Ida Kamińska Színház néven; programját lengyel és jiddis művekből állítják össze.[11] Kamińska állandó eszköze lett a zsidó természet ábrázolása, programjának feléből nem maradhatott ki.[8] Az ötvenes évekre a lengyel zsidóság képviselőjének tartották; sorra érdemelte ki az állami kitüntetéseket.[8] Sikerét csak lányának, Ruth-nak, balsorsa árnyékolta be. Anyai szívbánatát és búját a színpadon közvetítette; ebben az időben játszotta el egyik legelismertebb szerepét, Bertolt Brecht Kurázsi mamáját.[8][10]
Új világ
Habár Kamińska filmjeinek listája nyúlfarknyi, mindenképp említésre méltó. Első filmszerepeit az 1910-es évek elején játszotta. A kritika pozitívan nyilatkozott az 1924-es Tkies khaf (angol fordításban A Vilna Legend) és az 1939-es On a heym(Without a Home) alakításáról.[12] Nemzetközi ismertségre tett szert, mikor megkapta a zsidó Rozalia Lautmann (néni) szerepét, akit magával ragad a holokauszt, a csehszlovák Üzlet a korzón című filmben. Színészi játékát Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölték, valamint az 1965-ös cannes-i filmfesztiválon külön dicséretben részesítették.
1968-ban Kamińska elhagyta Lengyelországot, és sosem tért vissza. Az időszakot az antiszemitizmus lengte át, és az állapotok miatt az Egyesült Államokba emigrált, követve több színházi kollégájának példáját.[9][10] „Abban a pillanatban jöttem rá, hogy már nincs maradásom Lengyelországban” – írta Kamińska emlékirataiban.[8] Kísérletet tett, hogy Amerikában és Izraelben is létrehozzon egy jiddis színházat, de az egyik állam kultúrákkal távolabb állt Kamińska hagyományos, szentimentalista stílusától, a másik állam pedig csak nem kívánta azt meghonosítani.[8][9][10]
„Már nem először történik meg velem, hogy a nulláról kell újrakezdenem az életemet (...), de nincs munkám, se otthonom, se hazám” – írta naplójában.[8] Életrajzát 1973-ban jelentette meg My Life, My Theater címmel. 1980-ban hunyt el New Yorkban.
