I. Theuderik (484 – 533 vége[4]) frank király Reimsben 511-től haláláig. Ő volt a legtehetségesebb fivérei közül[5] (akik párhuzamosan uralkodtak vele).
I. Chlodvig törvénytelen fiaként született.[5][6] Tehetséges katonaként fontos szerepet játszott édesapja vizigótok elleni hadjáratában.[7] Chlodvig halála után fivéreivel felosztották a birodalmat négy részre: Theuderiknek azok az északi földek[7] (a későbbi Austrasia[7]) – a ripuári frankok vidéke[8] – jutottak Metz fővárossal,[6] amelyek a legjobban ki voltak téve a támadásoknak;[7] ezek tengelyében a Rajna állt.[7] 524-ben hadjáratot indított Chlodomer fivérével a burgundiaiak ellen.[7] Chlodomer halála után Theuderik megszerezte az ő királyságának egy részét.[7] 531-ben másik testvérével, Chlotharral leigázta a thüringiaiakat[1][5][6][7][8] (kiirtotta az ott uralkodó dinasztiát[8]) és átmenetileg a szászokat,[7] 532-ben pedig a vizigótok ellen indítottak közös hadjáratot.[5][7] Alávetette az alemannokat,[5] s megvédte országát öccsei összeesküvéseitől és cselszövéseitől.[5] A frank politikai irányzatának ő volt az elindítója: a birodalom érdekszférái közé vonta Itáliát, megnyitva ezzel az I. Iusztinianosz bizánci császárral való összeütközéásek sorát.[5] Mint a legtöbb Meroving uralkodó, Theuderik is erőszakos és gátlástalan volt;[7][9] Chlodvig fiai közül ő bizonyult a legerőteljesebb és a legeredményesebb személyiségnek.[7]