A kedves és jóképű autószerelő, Ed Walters (Tim Robbins) összetalálkozik a szép és okos princetonos matematikus-jelölt Catherine Boyddal (Meg Ryan). A lány merev és aggodalmaskodó vőlegényével, James Morelanddel (Stephen Fry) Ed műhelyébe viszi a lány elromlott autóját. Catherine műhelyben felejtett óráját Ed hazaviszi a lánynak, ahol szembe találja magát Catherine bácsikájával, Albert Einsteinnel (Walter Matthau). Albert, a kedves és humoros zseni idős, ám pajkos barátaival (Nathan (Joseph Maher), Kurt (Lou Jacobi), Boris (Gene Saks) együtt felismeri, hogy Ed jobb társ lenne Catherine-nek, mint vőlegénye. Ennek érdekében megpróbálják Edet okosabbnak feltüntetni, és elhitetni a lánnyal, hogy a fiú egy zseni. Eközben pedig próbálják meggyőzni Catherine-t, hogy az életben nem csak az ész számít, hanem a szív is. A lány végül rájön a cselre, és az átverés miatt érzett ellenére szerelmes lesz Edbe.
A film Észak-Amerikában az első hétvégéjén 11. helyezettként nyitott 3,1 millió dolláros bevétellel, összbevétele 26,3 millió dollár lett.[1]
Kritikai visszhang
A Variety kritikája szerint Tim Robbins olyan szerethető és karizmatikus karaktert kapott, mellyel sokak elismerését vívta ki.[3] Roger Ebert a Chicago Sun-Times cikkében Meg Ryant dicséri az alakításért, ahogyan eljátszotta a makacs Catherine szerepét, aki nem hagyja magát irányítani.[4] A The Washington Post kritikusa szerint „ahogy együtt játszanak, olyan, mintha egymásnak teremtették volna őket.”[5]
↑'I. Q.' (angol nyelven). variety.com. (Hozzáférés: 2010. június 16.)[halott link]
↑'I.Q.' (angol nyelven). rogerebert.suntimes.com, 1994. december 25. [2010. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 16.)
↑Hinson, Hal: 'I.Q.' (angol nyelven). washingtonpost.com, 1994. december 25. (Hozzáférés: 2010. június 16.)