2. házasságából: 1. N. (fiú) (1390–fiatalon) 2. Lajos (1391–1395) 3. János (1393–1393) 4. Károly (1394–1465) 5. Fülöp (1396–1420) 6. Mária (1401–fiatalon) 7. János (1400–1467) 8. Margit (1406–1466) Ágyasától: 9. János (1402–1468)
„Másként fogalmazva: ha Katalin és Lajos orléans-i herceg a nápolyi trónt öröklik, akkor Mária férje lesz majd Nagy Lajos örököse Magyar- és Lengyelországban.”[4] „Csak a lengyelek követelése indította arra, hogy a két koronát elválassza egymástól? Abból, hogy Zsigmondot küldte Lengyelországba, úgy tűnik, hogy őt akarta megtenni lengyel királynak. Valószínűnek látszik az is, Hedvig és Vilmos magyarországi jogcímének elismertetését a zólyomi lengyel követelés, illetve annak teljesítése miatt határozta el. Egyik megállapítás sem biztos.”[5]
A házassági tervek mindaddig működtek, ameddig mindegyik lány életben volt. A legidősebb, Katalin azonban 1378-ban meghalt, és ezzel a francia házasság kútba esett. A francia–magyar szerződés ugyan biztosította, hogy Katalin halála esetén a soron következő lány, ez esetben (ifjabb) Mária lépjen nővére helyére, de a folytatás mindkét fél részéről elakadt. Nagy Lajos sem ajánlotta föl egy másik lányát, hogy a francia szövetséget fenntartsa, de 1378-tól Franciaország és Magyarország eltérő politikát folytatott, hogy az immár kettős pápaválasztás során a (törvényes) római (Nagy Lajos) vagy az avignoni (ellen)pápát (V. Károly) támogatja.[6] A francia házasságot így sokáig jegelték, és végül Katalin jegyesét legidősebb húga, Mária, már mint királynő "örökölte" meg 1385-ben. Ebben az évben korábbi jegyesét, Zsigmondot ejtették, és néhány hónapig papíron Lajos lett Mária királynő első férje, azonban sohasem teljesedett be ez a házasság.
Károly (1394–1465), I. Károly néven Orléans hercege, 1. felesége Valois Izabella (1389–1409) francia királyi hercegnő, VI. Károlyfrancia király lánya, 1 leány, 2. felesége Bona (1395–1435) armagnaci grófnő, nem születtek gyermekei, 3. felesége Mária (1426–1486) klevei hercegnő, 3 gyermek, 1 leány az első házasságából, 3 gyermek a harmadik házasságából, többek között:
Schreiber, Karl-Heinz: Ludwig I. Herzog von Orleans (német nyelven). Genealogie-Mittelalter. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 15.)
.svg)
