Hornyák József (prózaíró)

Ez a szócikk az erdélyi magyar prózaíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Hornyák József (egyértelműsítő lap).

Hornyák József
Élete
Született	1920. március 8. Gilvács
Elhunyt	2005. március 3. (84 évesen)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza

Hornyák József (Gilvács, 1920. március 8. – 2005. március 3.) erdélyi magyar prózaíró, szerkesztő.

Életpályája

Polgári iskolai tanulmányait magánúton végezte. Nyomdászként dolgozott Nagyenyeden, Berettyóújfaluban és Nagyváradon, majd 1947-től a Fáklya, 1950-től az Utunk belső munkatársa, a próza-rovat szerkesztője. Közben 1951–52-ben a bukaresti Mihai Eminescu írói főiskola hallgatója volt.

Első írásai 1946–47-ben jelentek meg a nagyváradi Új Életben és Fáklyában, a bukaresti Szakszervezeti Életben, majd a Napsugár, Igazság, Igaz Szó, Jóbarát hasábjain. Önálló novella- és karcolatgyűjteményét 1956-ban adták ki Nyárfa címmel. Póztalan, egyszerű írásainak hősei kisemberek; a legfinomabb lelki rezdülésekre érzékeny író tömör, plasztikus miniatűrökben, a „néma képszerűség” (Sőni Pál) jegyében jeleníti meg őket. Természetközelsége, játékossága Tersánszky, finom impresszionizmusa, hangulatgazdagsága Krúdy világát idézi. Stílusát főként a látványszerűség jellemzi: „nincs több írónk, aki ennyire csak a szemével írna” – jegyzi meg róla Marosi Péter. De a pillanatnyi látvány nála sajátos többletjelentést hordoz: erkölcsi, társadalomfilozófiai tartalommal telítődik. Írásait egyre inkább áthatja ez az intellektuális tényező.

Évek, őrangyalok című kötetében válik észrevehetővé igénye, hogy kilépjen a miniatűrök, a bagatellek műfajából. Ennek az önmeghaladási törekvésnek az eredménye a Palacsinta, amelynek hőse a tragikus-groteszk jóság megtestesítője. Mint minden írását, ezt is a szilárd kompozíció, a sűrítettség jellemzi. A visszaéléseket elszenvedő emberi jóság mint vezérmotívum több írásában visszatér, így a Fehér páva című kisregényében.

Művei

• Nyárfa (novellák, karcolatok, 1956)
• Virágos vén berek (elbeszélések, 1956)
• A tutajos pohara (elbeszélések, 1963)
• Romantika (novellák, karcolatok, 1963)
• Három hét duzzogás (novellák, karcolatok, 1966)
• Az intelligens kocsmáros (novellák, 1969)
• Évek, őrangyalok (novellák, kisregények, 1974)
• Fanyereg (novellák, 1976)
• Fehér páva (kisregény, novellák, 1980)
• Szerelmeim (2002)
• Kutyanapló. Válogatott írások; Ikerhold–Pont, Bp., 2007

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0  
• Elhunyt Hornyák József. www.litera.hu 2005. március 8.
• Elhunyt Hornyák József. Hargita Népe. 2005. március 9.

További irodalom

• Gaál Gábor: Új íróink: Hornyák József. Utunk 1950/8.
• Szentimrei Jenő: Üdvözlöm Hornyák Józsefet. A Vallomások c. kötetben, Mv. 1956. 194–99.
• Panek Zoltán: Az aranymosó. Utunk 1957/1
• uő: Ötven sor Hornyák Józsefről. Igaz Szó 1970/3.
• Bálint Tibor: Menet közben. Hornyák József Utunk 1959/48
• uő: 5 perc Hornyák Józsefnél. Utunk 1961/31.
• Sőni Pál: Kép és eszme. Utunk 1962/22
• uő: Részlet és egész. Utunk 1967/1. Mindkettő újraközölve Hornyák József cím alatt, Művek vonzása. 1967. 244–54.
• Szőcs István: Tájékozottság és mérték. Utunk 1964/13
• uő: A kritika és alanya. Utunk 1964/37.
• Huszár Sándor: Hornyák József, a cinkék barátja. Utunk 1968/47; újraközölve Az író asztalánál. 1969. 329–36.
• Páskándi Géza: Sorsvillanások. Utunk 1970/10.
• Marosi Péter: Mit lát Hornyák? Utunk 1974/39; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 46–50.
• Markó Béla: Hornyák József: Fanyereg. Igaz Szó 1970/6.
• Baróti Pál: Csendes varázslat. A Hét 1980/13.
• Varró Ilona: Mitől fehér a páva? Igaz Szó 1981/10.
• Sorsmorzsák. Hornyák József emlékezete; sajtó alá rend. Székely Hornyák Gyöngyi; Polis, Kolozsvár, 2006

Külső hivatkozások

• Novellái a Magyar Elektronikus Könyvtárban