A Holdvilág-árok kedvelt kirándulóhely a Visegrádi-hegységben, a Domini-patak völgyében, Pomáz központjától északnyugatra, körülbelül hat kilométernyi távolságban. Ezen túlmenően azonban ősi temetkezési, kultikus helynek is tartják, egyes feltevések szerint ezen a területen állt egykor Attila városa (Sicambria, Ecilburg). Egy másik feltételezés szerint Árpád fejedelmet itt temették el. Ezek az elméletek mindmáig nem nyertek tudományos igazolást, de bizonyításukra már több kísérletet tettek, a területen régészeti feltárásokat folytattak.
Leírása
A Duna-Ipoly Nemzeti Park területén található az 556 méteres Nagy-Csikóvár. Ennek a déli lejtőjén kis tavacskák, úgynevezett Tólakok vannak jégkorszakból visszamaradt növényritkaságokkal és itt húzódik a Holdvilág-árok. Alsóbb részei az 1111-es út kiskovácsi szakasza, vagy a csikóváraljai turistaház felől érhetők el a legegyszerűbben, felső vége pedig a Lajosforrásra vezető 11 114-es számú mellékúttól, rövid sétával. Látogatása nedves időben a csúszásveszély miatt nem javasolható, mivel nehéz és sokszor nem veszélytelen mászás után közelíthető csak meg. Közvetlenül az úgynevezett Meteor-létrán lehet leereszkedni az árokba, bár némi kerülővel egy meredek lépcsőn is elérhető. Az 1980-as években az árokból kivezető megáradt patak elsodort egy főleg iskolásokból álló csoportot, valamint az átvezető fahidakat, utóbbiakat azóta sem pótolták.
A Holdvilág-árok három ággal indul (ide értve a külön névvel illetett, legjelentősebb mellékágat is: a Karolina-árkot) Pomáz közigazgatási területén. Keleti ága a Nagy-Csikóvár és a Pörgelóci-hegy közé mélyül, középső ága a Pörgelóci-hegy és a Lom-hegy között van, amely ágak a Weislich-barlangtól 150 méterrel északkeletre egyesülnek (346 méteres szinten), majd a két részből egyesült árok délnyugat felé folytatódik a Domini-forrásig, ahol a harmadik ág, a Karolina-árok is beletorkollik. A Karolina-árok a Klanác-hegy felől tart a főárokba. A Domini-forrástól a többnyire patakos völgy szurdokszerűen vezet le a Kiskovácsi nevű településrészig, majd innen lankás partok között Csobánka-Margitligetnél torkollik a Dera-patakba.
Geológiája
Scherf Emil szerint a Holdvilág-árok és környékének mintegy 150-200 méter vastag piroklasztikus rétegei harmadkori üledékekre települtek. A legalsó réteg gránátos biotit-andezit. Ezen pedig többnyire hipersztén amfiból-andezittufa, illetve agglomerátum padok vannak. A tufarétegekben 20-40 centiméter vastag, helyenként kiékelődő mészkőbreccsás gránátos betelepülések fordulnak elő.
Anonymus gesztájában található az egyetlen írásos utalás arra vonatkozólag, hogy Árpád fejedelem temetkezési helye merre található. „Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet Fejérnek hívnak.”[1]
E forrás nyomán indult el a múlt században Sashegyi Sándor régészkutató, aki szerint a Holdvilág-árok fejedelmi temetkezési hely volt, és itt kell keresni Árpád fejedelem sírját.
Régészeti feltárások
A Nagy-szikla, jobbra, középmagasan a Weislich-barlang bejárata látható
A régészeti kutatások sorát Sashegyi Sándor kezdte, 1939-ben nagy erőfeszítésekkel feltárt egy hatalmas, faragott, a Mithrász-kultuszhoz köthető sziklafalat. A leletek között egy kehelytartó sírszobor töredéke, bikaáldozati- és lócsontok, egy 65 év körüli, honfoglalás kori, taurid típusú, fejedelmi férfi csontváza és egy kristály méregpohár voltak a legfontosabbak, ám ezek 1953-ban eltűntek a Magyar Nemzeti Múzeumból. Sashegyi az 1940-es években új ásatásokat kezdett a területen, a Magyar Tudományos Akadémia irányításával, az előző kutatások megerősítése és kiegészítése céljából, ám ez a munka a háború miatt hamarosan félbeszakadt.
1960-ban újabb ásatások indultak, melyek során több újabb középkori leletet és három rovásírásos követ találtak, igazolva azt a feltevést, hogy a Holdvilág-árok helyén valaha középkori nekropolisz állott. A sziklafalon, ahol Sashegyi Árpád fejedelem sírját kereste, találtak egy sziklába vájt, lépcsős lejáratú folyosót is. Ennek a végében egy terem van, amely valóban sírhelyhez hasonlítható (Weislich-barlang). Nem zárható ki, hogy ez lett volna Árpád fejedelem beavató barlangja. A teljes bizonyossághoz szükséges újabb kutatásokat az 1960-as években nem tudták folytatni.
1980-ban Michnai Attila folytatta a kutatást, de az ő kisléptékű régészeti ásatásainak sem sikerült kétségtelen bizonyítékot szolgáltatnia a Holdvilág-árok mondáiról.[2] Legutóbb Szörényi Levente zeneszerző folytatott itt kutatásokat, amelyek egy hét után eredményeztek egyértelműen emberi kéz munkájára utaló csontokat, ólom-, vas-, és szeneskő-maradványokat.
Eszterhás István – Gönczöl Imre – Szenti Tamás: A Visegrádi-hegység barlangjai. II. rész. Kézirat a Vulkánszpeleológiai Kollektíva Évkönyvében, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon, 1997. 109–232. old.
Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. 2005. 201. old.
