De Palma Peter Fallow szerepét felajánlotta Jack Nicholsonnak és John Cleese-nek is (Fallow a könyv szerint angol), azonban mindketten elutasították.[2] Mikor a rendező képtelen volt színészt találni, a stúdió nyomására Bruce Willis (aki az 1988-as sikerfilm, a Drágán add az életed! főszerepét játszotta) kapta meg a lehetőséget.
A stúdió továbbá meglehetősen szabadosan állt hozzá az alapanyaghoz, Sherman McCoy karakterét sokkal szimpatikusabbá tették, s beleszőttek a cselekménybe egy mellékszálat, ami Leonard White bíró körül forog. Kezdetben Walter Matthaut képzelték el a szerepre, ám a színész egymillió dollárt kért feltűnéséért.[2] A producerek nem egyeztek bele az összegbe, így Alan Arkinnal írtak alá szerződést, akinek 150 ezer dollár lett volna a gázsija. Arkint azonban felváltotta Morgan Freeman, amikor a stúdió úgy döntött, a bíró etnikumátafroamerikaira cserélik zsidóról, hogy mérsékeljék a filmet ért kritikákat a faji politikája miatt.[2] A bírónak adták a végső ítélet kimondását is a főszereplők manipulatív cselekedeteivel kapcsolatban.
Számos kritika illette a szereposztást, különösen Hanks és Willis szerepeltetését mint McCoy, illetve Fallow. Más meglátások azt tartalmazták, hogy a film egy jól kivitelezett felvétellel kezdődik, azonban az első két jelenet borzasztóra sikeredett, s túl sok időt pazarolnak arra a készítők, hogy Sherman McCoy karakterét szerethetővé tegyék, ahelyett, hogy a cselekményre helyezték volna a hangsúlyt.
A film maga kritikai és pénzügyi bukásnak bizonyult bemutatója idején. Költségvetése 47 millió dollárra rúgott, azonban a jegypénztáraknál ennek csak kevesebb, mint harmadát hozta vissza.[3]
