A Hazudós Jakab (eredeti cím: Jakob, der Lügner / Jakub lhár) egy 1975-ben bemutatott NDK-csehszlovák koprodukcióban készült film Frank Beyer rendezésében, mely Jurek Beckerazonos című regényének adaptációja. Az egyetlen NDK-s film, melyet jelöltek a legjobb idegen nyelvű filmek járó Oscar-díjra. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb színésznek járó Ezüst Medve díjat Vlastimil Brodský kapta.
Cselekmény
A német megszállás alatt álló Lengyelország egyik zsidó gettójában egy Jakob Heym nevű férfit kijárási tilalom után az utcán kapnak el. Azt mondják neki, hogy jelentkezzen egy német katonai irodában, ahol a vezető tisztet részegen, ájultan találja. A rádió szól, és Jakob a szovjet hadsereg előrenyomulásáról szóló adást hallja. Végül Jakob kioson és hazamegy. Ezt elmondja barátjának, Mischának, és rövid időn belül nemcsak a hír terjed el a gettóban, hanem az a hír is szárnyra kap, hogy Jakobnak rádiója van, ami a zsidók számára tilos - amiért halálbüntetés jár.
Ez nehéz helyzetbe hozza Jakobot, mivel állandóan további híreket kérdeznek tőle. Elkezdi bátorítani barátait hamis hírekkel a Vörös Hadsereg előrenyomulásáról a gettójuk felé. A kétségbeesett és éhező lakosok új reményt találnak Jakob történeteiben. Még akkor is, amikor végül bevallja barátjának, hogy csak az első jelentés volt igaz, a többi pedig kitaláció, barátja rámutat, hogy a történetei reményt és életkedvet adnak az embereknek.
A történet Jakob és a többiek deportálásával ér véget a megsemmisítő táborokba.
