PROFILBARU.COM

	Halász Péter
Született	1939. október 28. (85 éves); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	néprajzkutató; helytörténész;
Tisztsége	főszerkesztő (1974–2011, Honismeret); igazgató (1992–1995, Magyar Nemzeti Művelődési Intézet);
Iskolái	Toldy Ferenc Gimnázium, Agrártudományi Egyetem (1962)
Kitüntetései	Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat; Illyés Gyula közművelődési életműdíj; KJNT Életmű-díja
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az agrármérnökről és néprajzkutatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Halász Péter (egyértelműsítő lap).

Halász Péter (Budapest, 1939. október 28. –) magyar agrármérnök, néprajzkutató. Munkássága során főképpen a moldvai csángók kultúrájának, szokásainak kutatásával foglalkozó kutató a Magyar Művelődési Intézet igazgatója, a Honismeret folyóirat főszerkesztője és a Duna Televízió műhelyvezetője és főszerkesztője is volt.

Életútja

Apai ágon cipszer származású, anyai ágon pedig felvidéki nemesek voltak ősei. Losoncról származó édesapja és sajógömöri édesanyja az első világháború után menekültek Magyarországra a cseh megszállás elől, és Budapesten ismerték meg egymást.^[1] A Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, ahol Antall József is történelemtanára volt. Mivel részt vett az 1956-os forradalom első évfordulójára szervezett megemlékezésen, amelyen az osztályokban elénekelték a Himnuszt, priuszt kapott, és nem mehetett a tanárképző egyetemre. Így az Agrártudományi Egyetemen tanult, és 1962-ben agrármérnöki diplomát szerzett. Már középiskolásként is érdekelte a néprajz, gyakran járt gyűjtőutakra. Az 1960-as évek elejétől már szervezetten részt vett az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalomban. Egyetemista társaival megismerték Veres Péter és a falukutató szociográfiai írók munkásságát.^[1]^[2]

Pályafutása

Első munkahelye Dömsödön, a Kiskunsági Állami Gazdaságban volt, ahol sertéstelepi brigádvezetőként dolgozott.^[3] 1964 és 1965 között az Agrártudományi Egyetemen műszaki ügyintéző volt, majd 1992-ig az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos munkatárs, később pedig főmunkatársa volt. Az intézetben elsősorban az állattartás körülményeivel, a termelőszövetkezetek történetével, a háztáji gazdaságok működtetési körülményeivel, valamint az elmaradt mezőgazdasági térségek fejlesztésével foglalkozott, és közben számos, ma már feledésbe merült néprajzi ismeretet is feljegyzett.^[1]

Agrármérnöki tevékenysége mellett mindvégig jelen volt a néprajzkutatás, érdeklődését erősítette az 1959-ben megismert Morvay Péter, a Honismeret első szerkesztője és a Néprajzi Múzeum munkatársa is, aki atyai jó barátként támogatta a kutatásait, és bevezette az akkoriban még csak időszakos kiadványként megjelenő Honismeret folyóirat szerkesztői feladataiba. Az 1970-es évek elejétől elinduló a „Repülj, páva!” népdaléneklő műsor és mozgalom hatására a Honismeret rendszeresen megjelenő kiadvánnyá vált, Halász Péter pedig 1974-től 2000-ig szerkesztette a lapot, 1995-től 2010-ig pedig a Honismereti Szövetség elnökeként is dolgozott.

1968-tól a Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtők Szakosztályának titkára, majd 1989-től 2009-ig az elnöke volt.^[1] 1966-tól már a moldvai magyarok történelmével és néprajzával is foglalkozott. A Magyar Néprajzi Atlasz anyagához a csángók között gyűjtött adatokat. Kutatása elsősorban a helynevekre, a gyűjtögetésre, a gazdálkodásra, az állattartásra, a naptári évhez kötődő népszokásokra, az építkezésre és a hiedelemvilág ismeretanyagára összpontosított, és az 1980-90-es években a Magyar Névtani Dolgozatokban Pusztina, Szabófalva, Külsőrekecsin, Lészped, Klézse, Lábnyik és Ónfalva magyar helyneveiről szóló munkái jelentek meg. 1990 után a Katolikus Lexikon, 1998-tól pedig pedig az Új Révai Lexikon moldvai csángókkal foglalkozó szócikkeit írta.^[1]^[3] Nevéhez fűződik az első csángó bibliográfia és az első csángó kutatástörténeti összefoglaló megírása (A moldvai magyarok bibliográfiája, 1991; Eredmények és feladatok a moldvai csángók néprajzi kutatásában, 1994).^[2]

A rendszerváltás után, Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter biztatására megpályázta a Magyar Művelődési Intézetet igazgatói állását, melyet 1995-ig töltött be, majd tudományos főmunkatársa (1996–1997) lett. 1997-ben Sára Sándor meghívta a Duna Televízió műhelyvezetőjének, később pedig a csatorna főszerkesztője volt 2000-ig. 2000 és 2010 között a Magyar Művelődési Intézet főtanácsosaként dolgozott, innen vonult nyugdíjba.^[1]^[3] Kutatásait összekapcsolta a filmes alkotó tevékenységgel, számos, a moldvai magyarok életével foglalkozó ismeretterjesztő filmnek volt riportere és szakértője.^[2] Munkássága során változatos tematikájú közleményeket publikált, elsősorban a csángók történelméről, társadalmáról, gazdálkodásáról és népszokásairól. A Nem lehet nyugtunk...! című kötete a csángók sorskérdéseivel, magyarságtudatával foglalkozó írásokat (esszék, útirajzok, könyvismertetők stb.) tartalmaz, melyek néprajzkutatók számára is rendkívül fontos ismereteket dolgoznak fel.^[2] A 2007-ben napvilágot látott A moldvai magyarok hagyományos állattartása című könyve nagy visszhangot keltett, ugyanis a néprajzi és az agrártörténeti kutatások teljesen ismeretlen területére irányította a figyelmet.^[2]

2009-ben a Magyar Néprajzi Társaság Pro Ethnographia Minoritatum-emlékéremmel ismerte el munkásságát. A kitüntetést többek között a határon túli magyar kisebbségek hagyományos kultúrájának kutatásában kiemelkedő eredményt elérő néprajzkutatók kaphatják meg.^[4]

2010-ben Budapestről Gyimesközéplokra költözött, ahonnan a moldvai néprajzi kutatásait folytatta. 2011-től a Csíkszeredában megjelenő Moldvai Magyarság folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. 1990-es megalakulásától 2010-ig titkára a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesületnek, 2000-től 2018-ig pedig egyik szervezője volt a Budakalászon megrendezett Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek fórumának.^[1]^[3] A 2010-ben megjelent Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban című etnobotanikai könyvében jól hasznosította agrármérnöki végzettségét és tudását: adattárában a moldvai termesztett- és a vadnövények rendszertani elnevezését és elterjedését, illetve köznépi megnevezését is feltünteti. Emellett a növényeket leíró történeti forrásokat, a kapcsolódó folklór emlékeket is felsorolja, illetve a növények különböző népművészeti ábrázolására is kitér. Ugyanakkor a moldvai magyarok természetismeretének változását és a növények táplálkozásban, gyógyításban betöltött egykori szerepeit is bemutatja.^[2] A 2015-ben megjelent „Cserefának füstje hozta ki könyvemet…” Néprajzi tudománytörténeti írások a moldvai magyarokról című kötete, amelyben a kultúra megtartó erejére vonatkozó néprajzi, tudománytörténeti írások olvashatóak.^[5]^[6]

2017-ben „a moldvai magyarság népi kultúrájának tanulmányozása, feldolgozása és közkinccsé tétele érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységét” Hargita Megye Tanácsa Kájoni János-díjjal ismerte el.^[7]

2018 augusztusában Áder János köztársasági elnök „a Kárpát-medencei magyar néprajztudomány területén elért eredményei, valamint a honismeret ügyének szolgálatában végzett értékteremtő és értékmentő munkája elismeréseként” Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozatát adományozta a kutatónak.^[8]

2019. november 6-án Illyés Gyula közművelődési életműdíjjal tüntették ki a nemzeti kultúráért végzett szerteágazó tevékenységéért. A díjat november 9-én a gyimesközéploki templomban adta át Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, illetve a díjat alapító Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője, Závogyán Magdolna.^[9] 80. születésnapja alkalmából rendezett csíkszeredai ünnepségen a Kriza János Néprajzi Társaság 2019. október 28-án „a moldvai csángó magyar kultúra monografikus kutatásáért” a Társaság Életmű-díjával tüntette ki.^[10]

Publikációi

Halász Péter önálló és szerkesztett köteteinek száma meghaladja az 50-et, bibliográfiájában több mint 1100 tétel szerepel.^[1]

Jelentősebb munkái:

Bokrétába kötögetem vala. A moldvai magyarok néprajzához. Európai Folklór Intézet, Budapest, 2002
Nem lehet nyugtunk...! Esszék, gondolatok, útirajzok a moldvai magyarokról. Budapest, 2004
A moldvai csángó magyarok hiedelmei. Budapest, 2005
A moldvai magyarok hagyományos állattartása. General Press Kiadó. H.n., 2007
Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban. General Press Kiadó. Budapest, 2010
Hol ér véget a múlt...? Hat évtized a honismeret szolgálatában. Honismereti Szövetség. Budapest, 2014
„Cserefának füstje hozta ki könnyvemet…” Néprajzi, tudománytörténeti írások a moldvai magyarokról. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2015^[11]
A hagyományos szántóföldi növénytermesztés. General Press Kiadó. Budapest, 2015
Az első csóktól az első gyermekig. A párválasztás, a házasság és a gyermek a moldvai magyarok szokás- és hiedelemvilágában. Barót, Tortoma, 2020
"Ninc ki gondot üszeljen ránk...". Néprajzi tanulmányok, dolgozatok a moldvai magyarok hagyományos műveltségéről; Kriza János Néprajzi Társaság–Néprajzi Múzeum, Kolozsvár –Budapest, 2020 (Dissertationes ethnographicae Transylvanicae)