Hadrovci (szerbül: Хадровци) falu Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaságban, Oštra Luka községben. Hadrovci falunak a Szerb Köztársaság területéhez került, kisebbik része.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 61, közúton 110 km-re nyugatra, Prijedortól légvonalban 30, közúton 61 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 20, közúton 43 km-re nyugatra, fekvő dombos, erdős területen, a Slatina-patak völgye felett fekszik.
Népessége
| Nemzetiségi csoport
|
Népesség
1991[3]
|
Népesség
2013[3]
|
| Szerb
|
38
|
17
|
| Bosnyák
|
0
|
0
|
| Horvát
|
0
|
0
|
| Jugoszláv
|
0
|
0
|
| Egyéb
|
0
|
0
|
| Összesen
|
38
|
17
|
Története
Hadrovci 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a faluban 13 házat és 81 ortodox szerb lakost számláltak.[4] 1910-ben Mrkalji község részeként 22 háza, 161 ortodox szerb és 5 muszlim lakosa volt.[5] A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része.
A falu elemi iskolája 1934-ben nyílt meg. 1940 október elején került ide tanítónak Stojan Makić, a belgrádi filozófiai kar egykori részszakos hallgatója, aki haladó pedagógiai elképzeléseket és elveket kezdett alkalmazni és az új módszerrel gyorsan jelentős előrelépést tett az iskolai tanításban. A gazdáknak szakszerű segítségez adott a föld korszerűbb műveléséhez. Iskolai kertet létesített, ahol a tanulók gyakorlati tudást szerezhettek. Néhány szülő követte ezeket a tapasztalatokat, és felhasználta saját kertművelésében. Segített megszervezni egy öt hónapos otthonteremtő tanfolyamot, amelyen Hadrovciból és a környező falvakból származó nők és lányok vettek részt. E munkája miatt Stojan Makićot a lakosság nagyon tisztelte és szerette, így amikor 1941-ben az usztasa uralom elleni felkelésre került sor, melynek a helyi vezetője lett, megnyerte fenntartás nélküli támogatásukat.[6] 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. 1963-ig a falu Ljubija község része volt.
1995 szeptemberében Hadrovci község minden lakója a boszniai hadsereg elől menekülve, javait hátrahagyva, elhagyta a falut. A lakosok többsége Prijedorban maradt. A daytoni békeszerződés aláírása után a muszlim hadsereg felgyújtotta az egész falut, a faluban már csak a gabonával teli csűrök maradtak. Csak a falu Bundale és Jelisavci nevű fele maradt épen. Ezek lakói később visszatértek, de nem maradtak itt végleg, mert a területet sokáig aknamentesítették. Sokan még nem adták fel, hogy egyszer visszatérhetnek.[7]
A boszniai háború idején a falu szerb félkatonai alakulatok ellenőrzése alatt állt. A daytoni békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a háború előtti Hadrovci település kisebb, 1,51 km2 területű része a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Oštra Luka községhez került, míg a település nagyobb 3,54 km2 területű része a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában levő Sanski Most község területénél maradt.
Nevezetességei
Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt temploma a régebbi fából és vályogból épített ortodox templomok közé tartozik. A 19. század közepén a környéken több ilyen templom is épült, de közülük csak három maradt fenn. Ezek egyike ez a templom. A török hatóság ugyanis nem engedte a szilárd anyagból építeni az ortodox templomokat.[6] A hadrovci templom már 1842 előtt is létezett, de ez a ma is fennálló templom a mai formájában 1928-ban épült. A Bosznia-hercegovinai Köztársasági Hadsereg egységei 1995 őszén lerombolták. A hívek 2001-ben részben újjáépítették, Krizosztom püspök pedig ugyanabban az évben szentelte fel.[7] A templom ma a föderáció és Sanski Most község területén található.
Jegyzetek
