A héber kauzatív igetörzsek a sémi nyelvek úgynevezett hé-kauzatív csoportjába tartoznak és aktív-passzív párban állnak. Közös törzsképzőelemük a -ה h- előtag, mely azonban nem minden alakban látszik, mivel az előragok a hé-t elnyelik. Általános jelentéstartalma műveltető (őríz → őríztet), de ezen kívül megengedő és egyéb tartalmai is vannak, valamint igeképzőként (denominális v. deverbeális verbumképző) is használatos.
A törzs képzése két képzőelemmel történik: egy -הִ hi- előtagból és egy mindig hangsúlyos -י ִ- -í- belső ragból, mely a 2. és 3. gyökhangzó közé kerül.
A -הִ hi- előtag csak a perfektumban látszik, az összes többi alakban az előragok elnyelik a hé-t és felveszik annak magánhangzóját, mely mindenütt a (pl. impf. E/3h *יְהַמְלִיךְ *jəhamlích → יַמְלִיךְ jamlích, part. E/h *מְהַמְלִיךְ *məhamlích → מַמְלִיךְ mamlích). A Tanach költői részeiben azonban az összevonás (kontrakció) nélküli alakok is szerepelnek.
Az imperatívusz -הַ ha- előragja úgy jön létre, hogy az imperfektum szabályosan leeső előragjai helyébe – a fennmaradó a megtartásának érdekében – egy protetikus hé lép (impf. E/2h תַּמְלִיךְ tamlích → *מְלִיךְ ַ *-amlích → impt. E/2h הַמְלֵךְ hamléch; ld. még: nifal imperatívusz).
Az -י ִ- -í- belső rag a perfektumnak csak az E/3h és T/3 alakjaiban látszik, máshol mindenütt a áll a helyén. Ugyancsak nem látható az imperfektum T/3n és T/2n alakjaiban, a jusszívuszban és a belőle képzett vávos imperfektumban, az imperatívusz E/2h és T/2n-ben, valamint az infinitívuszokban, ahol é-vé vonódik össze. Az imperfektum többi alakjában és a particípiumokban végig jelen van.
Az erős igék ragozásánál a hifíl az egyetlen igetörzs, melynek az imperfektumtól eltérő jusszívusza van: a végraggal nem rendelkező alakjainál a törzsképző í vonódik össze é-be (végragos alakjai változatlanok). A törzs ebből a jusszívuszból képezi vávos imperfektumát, mely ezért ugyanezeket a rövidüléseket mutatja, de szintén csak ezekben az alakjaiban (E/3h, E/3n, E/2h, E/1, T/1). Az E/1 és T/1 rövidült alakjai jusszívuszként (vagyis felszólításként) nem használatosak (mivel az egyes számú (ön)felszólításra a kohortatívusz van fenntartva), csak a vávos imperfektumban fordulnak elő.
Képzésére nézve egyszerű, a gyök egy -הָ ho- (nem há-!) törzsképzőt kap, s az így létrejött הָמְלַךְ homlach (rövidülve *-הָמְלְכ *homləch-) alakot ragozzuk végig.
Az előképzők, a hifílhez hasonlóan itt is elnyelik a hé-t és átveszik annak magánhangzóját (pl. impf. E/3h *יְהָמְלַךְ *jəhomlach → יָמְלַךְ jomlach, part. E/h *מְהָמְלַךְ *məhomlach → מָמְלָךְ momlách). Az összevonás nélküli alakok a Tanach költői könyveiben előfordulnak.
A törzsnek variánsa (és vélhetően eredeti alakja), a הֻפְעַל hufal igetörzs, annyi a különbség, hogy a törzsképző ho- helyett hu- áll (pl. הָמְלַךְ homlach helyett הֻמְלַךְ humlach). (Az u-a megegyezik a szintén passzív pual igetörzs hangrendjével.)
Particípiuma á-val van, ami végig megmarad.
Infinitívusz abszolútuszában é található.