1907-től titkára volt a Tordai Székely Társaságnak és az Erdélyi Kárpát-Egyesület tordai fiókjának. Már ebben az időben megjelentek írásai a tordai Társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi hetilapban és az Aranyosvidékben. 1906-tól 1909-ig az Aranyosvidék felelős szerkesztője, 1912-től a Közművelődési Ház történelmi részlegének vezetője volt. 1909-ben megnősült, felesége Szénásy Ilona, Ilus néni, így emlékezett rájuk 2023-ban az unoka, Gyallay Pap Péter.[2]
1942-ig főszerkesztője volt a Szebb Jövőt című lapnak.
1942-től Budapesten a VIII. kerületben levő Zrínyi Miklós Gimnázium tanára. 1944-ben innen vonult nyugalomba, és tanügyi főtanácsos, valamint címzetes gimnáziumi igazgató címet kapott.[3]
Pályája
Mint irodalmár 1910-1940 között írt hat regényt, 1913-1970 között 17 elbeszélést, 1928-1948 között hét színdarabot, 1912-1930-ban két emlékezést, 1913-1947 között nyolc vegyes munkát. E gazdag életpálya alatt átmenetileg foglalkozott versírással is. Első verseivel a gimnázium önképzőköri lapjában, a Reményben, majd a kolozsvári Egyetemi Lapok-ban jelentkezett. Az Unitárius Közlönyben 1901-1920 között 18 verse jelent meg. Verseinek témáját a székely nép mindennapjaiból merítette, de van katonaéletet és családi életet feldolgozó verse is.
Gyallay Pap Domokos a két világháború közötti magyar irodalom egyik legnépszerűbb regényírója volt. A Minerva Rt. alkalmazottja. Számos novellát, történelmi regényt rendezett kiadás alá. A Magyar Nép könyvtára című olcsó könyvsorozatban 1940-ig több mint félszáz olvasmányos szépirodalmi és ismeretterjesztő művet adott ki. Novelláskötetei 1921-től jelentek meg. Regényei közül kiemelkedik a Vaskenyéren (1926) című, mely a torockói bányászok 18. századi mozgalmáról szól. Utóbb írt művei, a népi romantika és a nacionalizmus felé közeledve már nem érték el az előzők irodalmi színvonalát. 1945-től Budapesten élt, 1946-1948-ban négy kis színpadi játéka jelent meg, majd visszavonult az irodalmi élettől.
1970. április 11-én hunyt el Budapesten, a rákoskeresztúri Új Köztemetőben helyezték nyugalomra.[4] Sírját a Nemzeti Örökség Intézete védett sírrá nyilvánította.[5] Az Unitárius Egyház gondozza.
.svg){kind=small}
