A Gúridák (1148–1215) (perzsa:سلسله غوریان) a Sánszabani családból származó iráni eredetű afgán hegyi törzsfőnökök voltak, akik kezdetben mint a Gaznavidák vazallusai a közép-afganisztániGúr hegység környékén alakítottak ki kisebb hatalmi centrumot. A Gaznavidák szolgálatában rablóhadjáratokban vettek részt, főként az indiai szubkontinens irányába. A Gaznavidák és a Szeldzsukok közötti folyamatos csatározások lehetővé tették a Gúridák felemelkedését, akik korábbi uraikat Észak-India felé (Pandzsáb régió) szorították, és fennhatóságukat fokozatosan kiterjesztették a volt gaznavida területekre. A Gúrida Birodalom hatalma csúcsán a Kaszpi-tengertől Észak-Indiáig húzódott. 1215-ben a belső hatalmi harcoktól meggyengült birodalom a Hvárezm-sahok prédája lett.
Történelem
A Gúridák történelme erősen kötődik a Gaznavidák és a Szeldzsukok történelméhez. Az iráni eredetű harcos afgán hegyi törzs, a Sánszabani, Afganisztán eldugott hegyein, Gúr környékén élt, amikor a 11. század végén a török eredetű Gaznavidák lerohanták településeiket és vazallusukká tették őket. Nevük a Gúr helységnévből ered. A 12. század elején számánida és gaznavida hatásra vették fel az iszlám vallást, amelynek később harcos térítői lettek („gázik”). Saját legendájuk szerint a Sánszabanik ősi szászánida királyi leszármazottak, akik az arab hódítások elől menekültek Gúr hegyei közé. Az itt élő népcsoport a jelenlegi kutatások szerint valószínűleg kelet-iráni tádzsikok voltak, amelyeknek csak egyik törzse volt a Sánszabani család.[1]
1150-ben a Szeldzsuk Birodalom hódításai nyomán a Gúr környékét a Szeldzsukok uralták. Bahrám Sáh (1117–1152) gaznavida uralkodó hadserege, miközben próbálta visszaszerezni területeit, már a Gúridák bosszúhadjáratának esett áldozatul. Ő maga Pandzsábba menekült. A gúrida uralkodó Alá ad-Dín Huszajn (1149–1161) lerombolta Gaznát, ezzel elnyerve a „Világégető” (perzsául:„ Dzsahán-szúz”) nevet. A Gúrtól északra fekvő Fírúzkúh („Türkizhegy”) székhellyel fővárost alapított. Utóda, Gijász ad-Dín Muhammad (1163–1203) nyugati hódításokkal növelte a birodalmat, testvére, Muizz ad-Dín Muhammad (1173–1206) pedig török rabszolgakatonákból álló serege élén Indiában hódított: 1186-ban elfoglalta Lahort, az Indiába kiszorított Gaznavidák új fővárosát, 1192-ben pedig Delhinél végső győzelmet aratott felettük.[2]
Gijász ad-Dín 1203-ban halt meg, miután lerohanta a horászániNisápurt és Mervet, Muizz ad-Dín pedig egy aszaszin merényletének esett áldozatul.[3]
Ez az esemény és a Gúrida Birodalom ezt követő összeomlása rámutat azokra a feszültségekre, amelyek az iszlám vallást ebben a korban jellemezték. A gúrida elit szorosan kötődött az anti-iszmailitakaramijja szektához, de 1199-ben átpártoltak a sokkal elterjedtebb szunnita sáfiita vallásjogi iskolához. Ez a lépés nem volt népszerű és zavargásokat okozott Fírúzkúhban, Gúrban, Herátban és Nisápúrban.[3] A testvérpár halála után a birodalmat megosztó hatalmi harcok nyomán a szultánság könnyen áldozatul esett a Hvárezm-sahok hódításainak (1215).
1206-ban, a Gúridák egyik török rabszolgatábornoka, Kutb ad-Dín Ajbak meghódította Delhit és, függetlenítve magát a központi hatalomtól, megalapította a Delhi Szultanátust (1206–1526).[4]
A Gúridák pártolói voltak a művészeteknek, az irodalomnak, számos építészeti alkotással gazdagították az iszlám művészetét, és hódításaikkal a horászáni stílusjegyeket sikeresen átmentették az indiai építészetbe is. Leghíresebb fennmaradt építményük Dzsam minaretje a közép-afganisztáni Herirud folyó szurdokvölgyében. Bár a Gaznavidák türk eredetű kultúrájának hatásai alatt fejlődtek, a perzsa-iráni kultúrkör néhány elemét is sikeresen ötvözték építészetükben. Ez különösen indiai jelenlétük során figuratív, az élet valósághű ábrázolásában nyilvánult meg.[5]
Brentjes, Burchard. Izmael fiai. Budapest: Kossuth (1986). ISBN 963-09-2759-4
szerk.: Peter Feierabend: Iszlám művészet és építészet. Budapest: Vince Kiadó (2005). ISBN 963-9552-61-5
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Ghurid dynasty című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.