Földes (Feldman) Aladár (1892–1967) tüdőgyógyász és Révész Gabriella gyermekeként született. Anyai ágon kereskedőcsaládból származik.[9][10]
Rajztehetsége korán megmutatkozott, gyermekként különböző röntgen-fotólemezekre karcolt figurákat. Tizenhárom évesen díjat nyert egy európai ifjúsági rajzversenyen. Örkényi Strasser Istvánnál kezdte képzőművészeti tanulmányait. Beíratták a Mintaiskolába, de ezzel párhuzamosan tovább látogatta Örkényi szabadiskoláját és az Iparrajziskola esti tanfolyamát.[11]
1942-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakos hallgatója lett, ahol három év múlva mestere, Szőnyi István tanársegédként fogadta maga mellé.[12] Műveit az OMIKE 1942-43-as csoportos kiállításain mutatták be, nagy sikerrel. Származása és a háború miatt diplomát nem szerezhetett, 1946-ban pedig elhagyta az országot; Párizs érintésével Londonba ment, ahol letelepedett.[13]
Tanulmányait a University of London művészettörténetre szakosodott Courtauld Institute of Art intézet hallgatójaként folytatta; ezzel párhuzamosan a Slade Art School-ban festészetet és kifejezetten 19–20. századi művészettörténetet is tanult.
Ebben az időszakban képei szürrealista és absztrakt elemekkel tűzdelt posztkubista stílusjegyeket viseltek. 1948-ban a Gimpel Filsművészeti galériában szervezték első egyéni kiállítását, nagy sikerrel: a kiállított huszonnégy alkotásból húszat megvásároltak.[11]
Időközben érdeklődése az animációs film felé fordult. Halász János (John Halas) The Magic Canvas című rajzfilmjének háttereit festette. Miután elhagyta a Halas and Batchelor stúdiót, eladott képeinek árából filmkamerát vett és hajdani egyetemi társával, majd feleségével, Joan-nal (1924) filmkészítésbe kezdett. Kísérletező kedve már ekkor megmutatkozott: különösen érdekelte a festészet és a film kölcsönhatása. Első, huszonkét perces alkotásuk, a teremtő természet és az ember által alkotott világ erejét egyetlen kozmikus vízióban ábrázoló Animated Genesis (Élő Genezis) felkeltette Korda Sándor figyelmét, akinek vezető produceri munkájával készült egy 35 mm-es változat. A rövidfilmet kijuttatták az 1952-es cannes-i filmfesztiválra, ahol elnyerte a legjobb színes technika díját. A következő esztendőben az Brit Filmakadémia is különdíjjal ismerte el.[14] Ezt követően az alkotópáros néhány kisfilmet és reklámfilmet készített.
1955-ben készítették el utolsó közös alkotásukat A Short Vision (Rövid látomás) címmel, amely hátborzongató szürreális képeivel a saját vesztébe rohanó emberiséget figyelmezteti.[12][15] Az atomháború apokaliptikus pusztítását bemutató, valójában Földes Budapest ostroma idején átélt emlékeire építő 6 perces színes animáció híven tükrözi az 1950-es évek közepén a nyugati világban felerősödött világvége hangulatot, melyet egy nukleáris háborútól való félelem okozhat, s mely az Egyesült Királyságban gyorsan az atomfegyverek leszerelésért indított kampányhoz vezetett. A rövidfilm elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját. Az Amerikai Egyesült Államokban az Ed Sullivan Show-ban mutatták be főműsoridőben,[16] miután a gyerekeket kiküldették a szobából.[17][18] Sokkoló hatása így is nagy volt: állítólag ez a film váltotta ki a legnagyobb reakciót Orson WellesVilágok harca című elhíresült hangjátéka óta.[19][20]
1956-ban egy hosszabb New York-i tartózkodás után Párizsban telepedett le, ahol két éven át visszavonultan festett. 1959-ben a Galerie Rive Droite-ban mutatta be kollázsokkal gazdagított festményeit. Ezt követően festészete új irányt vett: szakított „a színek és anyagok kis boszorkánykonyhájaként” értelmezett absztrakt felfogással, és csatlakozott az 1960-as évek francia modernizmusának egyik alternatív kompozíciós módszerével, az úgynevezett „elbeszélő ábrázolásnak” (figuration narrative) nevezett elvek szerint dolgozó ORA-csoporthoz.[21][12] Festményeivel több egyéni és csoportos kiállításon szerepelt.
Az új kompozíciós módszer filmjeiben is megjelent. Mivel az animációt a festészet továbbfejlesztésének tartotta, kísérletezésbe kezdett, új nyelv és eszköztárt keresett. Így talált rá a számítógépes animációra, amelynek úttörője lett. Az 1960-as években Földes a Francia Rádió és Televízió Kutató Szolgálatának [22] is dolgozott. Több animációs filmet készített, részt vett televíziós produkciók gyártásában, s itt készült el 1972-ben egyetlen, egyedi hangvitelű, digitális trükköket alkalmazó játékfilmje, a Je, tu, elles… (Én, te, ők…) Rendszeres vendége a cannes-i filmfesztiváloknak. Alapító tagja volt az 1967-es montreali világkiállításon szerveződő Mov’Art-csoportnak.
1972-ben Kanadában telepedett le és a Kanadai Nemzeti Filmhivatal [23] három évvel korábban Montréalban létrehozott kísérleti komputer-animációs műtermében dolgozott. Elsőként készített lyukkártyával vezérelt animációs filmet. Gyártott saját kisfilmeket és közreműködött számos alkotás komputergrafikáinak elkészítésében. Az 1974-ben elkészült Éhség az 1974-es cannes-i filmfesztiválon a rövid film kategóriában elnyerte a zsűri díját, a következő évben a legjobb animációs filmBAFTA-díját és Oscar-díjra jelölték a legjobb animációs rövidfilm kategóriában.
Földes a második világháború alatt sok megpróbáltatáson ment keresztül, aminek hatása alól sosem tudott szabadulni, robbanástól feszülő, tragikus világú alkotásaiban újra és újra felszínre törtek, s kihatottak életére is.[11] Feleségétől elvált, gyermekük, Mathieu az anyjával maradt.[24] Korai halála Párizsban következett be.
2010 : Maison de la culture Notre-Dame-de-Grâce, Montréal; Saint John Arts Center, New Brunswick [29]
Filmjei
A filmek többsége animációs rövidfilm; az eltérés zárójelben jelezve. Az egyes források a kisebb filmek, filmbetétek miatt erős eltérést mutatnak.[30][31]
↑RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑szerk.: Gelencsér Gábor: Magyar filmesek a világban - Hungarians in Film. Budapest: Magyar Filmunió (1996)
↑Orosz Márton: Vissza a szülőföldre Több forrás Földes Jolán írónőt tünteti fel anyjaként, azonban Orosz Márton (Bp. 1979) művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum Fotó és Média gyűjteményének kurátora pontosította az életrajzi adatokat Földes özvegyével, Joan Clifford Collins-szal, és kiderült, az írónő nem volt rokona a művésznek.
↑CONELRAD-blog A filmmel kapcsolatban a következőket írta Joan Foldes 2009. április 28-án Bill Geerhart-nak: „A Short Vision ötlete Péteré volt. Odajött hozzám a hajón, amely Ausztráliából hozott vissza bennünket 1954. októberében. Megkérdezte, mit gondolok róla. Azt mondtam, ezt meg KELL csinálni. Ő volt az alkotóművész, ugyanúgy, mint az Animated Genesis esetében is. Én a lámpastatív beállításában, az egyes figurák kiválasztásában, az animációs világítás befényelésében, és az animáció könnyebb részében segédkeztem.”
↑1956. május 27., vasárnap 20:00 (ismétlés: 1956. június 10., vasárnap, 20:00)
↑A Cyber Hermit ismertetője A bejegyzés Dr. Christophe Dupin francia származású filmtörténész, a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége ügyvezetőjének, a Brit Filmintézet korábbi kurátorának, a University of London egykori kutatóasszisztensének egy sokat idézett kijelentésére hivatkozik forrásmegjelölés nélkül. Tekintettel a szerző kutatásaira a forrás minden valószínűség szerint: „Early Days of Short Film Production at the British Film Institute: Origins and Evolution of the BFI Experimental Film Fund (1952-1966)”, Journal of Media Practice, 4:2 (2003) p 77-91.
↑A British Film Institute Experimental Film Fund produkciójában készült apokaliptikus mű sejtelmes zenéjét Halász János rajzfilmrendező filmzene-írója, az ugyancsak Angliában élő Kodály-tanítvány, Seiber Mihály szerezte. (Orosz Márton id. mű )
↑A csoport munkáját az elnevezést is kitaláló Gérald Gassiot-Talabot művészetkritikus fogta össze.
↑Service de Recherche de l’Office de radiodiffusion télévision française (ORTF)
↑Office national du film du Canada / National Film Board of Canada
↑Mathieu Foldes zeneszerző két film zenéjét komponálta, több kisfilmben hangtechnikusként, mixerként működött közre.
↑ abA 30. cannes-i filmfesztivál adatbázisában ezen a címen szerepel, míg más forrásokban Visages vagy Faces, az IMDb adatbázisában pedig Envisage címen jelzik.
↑Artportal.hu szócikke (Földes Péter Mihály):Cserba Júlia: Földes Péter Mihály. lexikon – Művészek. Artportal.hu, 2011. [2012. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)
↑Orosz Márton: Vissza a szülőföldre: Orosz, Márton. Vissza a szülőföldre! / Back to the Homeland! [archivált változat] (PDF), angol fordító: Balai Judit, anyanyelvi lektor: Thomas Cooper (angol, magyar nyelven), Kecskemét: Mikulás Ferenc, fesztiváligazgató (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál), 41-46. o. (2011. június). ISBN 978-963-08-1576-5. Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 15. [archiválás ideje: 2012. szeptember 13.]
↑A Short Vision – BFI-adatlap:Brooke, Michael: Short Vision, A (1956) (angol nyelven). Screenoline. British Film Institute, 2011. április 20. [2010. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)
