Friedrich Schuler von Libloy vagy Friedrich Schuler-Libloy (Nagyszeben, 1827. január 13. – Bécs, 1900. november 8.) egyetemi tanár.
Édesapja kereskedő volt (akinek őse Schuler Orbán, másképp: Libloy 1616. október 12-én II. Mátyás királytól kapott nemességet). Schuler szülővárosában az evangélikus gimnáziumban és a jogakadémián, később a bécsi egyetemen tanult. Nagyszebenbe visszatérve, 1851-ben az ottani jogakadémián helyettes, majd rendes tanár lett; egyszersmind az intézet könyvtárnoka is volt. 1863-ban a nagyszebeni tartománygyűlésre Szászrégen képviselőnek választotta, ahol mind a két ülésszaknak (1863. július 15-től október 13-ig és 1864. május 23-tól október 29-ig) egyik legtevékenyebb tagja volt. Innen a bécsi Reichsrathba küldték, ahol 1865. július 28-ig szintén közreműködött; a szász nemzeti egyetem gyűlésein 1868. szeptember 15-től december 31-ig Medgyesszéket képviselte. 1869-ben Nagyszeben képviselőtestületébe választották; 1868-tól az ottani ipartestületnek elnöke és az erdélyi honismertető-társulatnak választmányi tagja volt; 1856-tól a nürnbergi germán múzeumnak (melynek választmányi tagjául választották) az erdélyi központi ügynökségét vezette. 1875-ben az újonnan alakult Csernyivci egyetemre hívták meg jogtanárnak, ahol a német jogot és népjogot adta elő, 1878-79-ben és 1890-91-ben egyetemi rektor, ötször pedig dékán volt. 1883-ban császári és királyi kormánytanácsosnak nevezték ki. 1895. augusztus 7-én udvari tanácsosi címmel nyugalomba vonult és Nagyszebenbe, majd Bécsbe költözött.
Számos cikket írt a hazai és külföldi hírlapokba, folyóiratokba és naptárakba.