PROFILBARU.COM

Feröer közlekedése a légi, a vízi és a közúti közlekedésen alapszik. Nemzetközi viszonylatban az Atlantic Airways repülőjáratai és a Norröna autókomp nyújt eljutási lehetőséget. A belföldi forgalomban a kompközlekedés és a közúti közlekedés meghatározó, melyek közül az alagútépítések miatt fokozatosan az utóbbi kerül előtérbe. Az elzártabb szigetek megközelíthetőségét helikopterrel biztosítják.

Nemzetközi közlekedés

Feröer két legfontosabb távolsági közlekedési csomópontja a Vágari repülőtér és a tórshavni kikötő. 2002 óta a kettőt egy tenger alatti alagút, a Vágatunnilin köti össze.

A repülőtér Vágar szigetén található, és eredetileg katonai repülőtérnek építették. 1963 óta működik polgári repülőtérként; ez a bázisrepülőtere az Atlantic Airways nevű nemzeti légitársaságnak (valamint megszűnéséig a FaroeJetnek is). A legfontosabb úticél Koppenhága, de ezenkívül más dán, brit, norvég, izlandi célpontokra is repülnek.

Tórshavn a honos kikötője a Nörröna autókompnak, amely Dánia, Norvégia, Izland és Shetland felé teremt menetrend szerinti összeköttetést.

Belföldi közlekedés

Hajózás

Az első menetrend szerinti kompjárat a szigetek között 1896-ban indult el. Ma is közlekednek kompok azokra a szigetekre, amelyek nem kapcsolódnak a közúthálózathoz; ezeket a Strandfaraskip Landsins üzemelteti. A legnagyobb komphajó az M/F Smyril.

Feröeren hat világítótorony található, valamint saját halászflottával rendelkezik. A legtöbb hajó hazai gyártású. A kereskedelmi flotta hét hajóból áll, és nemzetközi vizeken 1940 óta feröeri zászló alatt hajózik.

A feröeri csónakot partmenti hajózásra használják; ez a viking hajóval rokon evezőscsónak.

Lásd még: Feröer komphálózata

Közúti közlekedés

A szigeteken 1908-ban épült meg az első, településeket összekötő út. Napjainkban a csaknem teljesen aszfaltozott úthálózat minden települést elér, amelyik nem egyedüli az adott szigeten. Az úthálózat hossza 463 km.^[1] A három legnagyobb (Streymoy, Vágar, Eysturoy) és további három viszonylag nagy szigetet alagutak, hidak és töltések kötnek össze, így a lakosság 80%-a közúton kapcsolatban áll. A további nagyobb szigeteket korszerű autókompok kötik be a hálózatba.

Az úthálózaton jobb oldali közlekedési rend van érvényben. A sebességhatárok lakott területen kívül 80 km/h, lakott területen 50 km/h, de sok helyütt 30 km/h-s övezeteket jelöltek ki.^[2]

A helyközi autóbuszközlekedést az állami Strandfaraskip Landsins közlekedési társaság kék autóbuszai szolgáltatják, az ország legtöbb területére legalább napi elérést biztosítva. A fővárosban helyi buszhálózat is működik, amely a város nagy részét feltárja; a piros színű városi buszok Tórshavn község megrendelésére közlekednek.^[2]

Feröeren 2009. január 1-jén 27 750 gépkocsit tartottak nyilván, ebből 20 293 személyautót. Ez 416 személygépkocsit jelent ezer főre vetítve. A motorizáció szintje dinamikusan emelkedett az elmúlt években: 2000-ben még csak 311 volt az ezer főre jutó személyautók száma.^[3]

Lásd még: Feröer autóbuszvonal-hálózata és Feröeri forgalmi rendszámok

Légi közlekedés

Az Atlantic Airways a hét három napján helikopterjáratokat üzemeltet, amelyek főként a nehezen megközelíthető települések számára fontosak, de a turisták körében is közkedveltek.

Hivatkozások

Jegyzetek

↑ Faroe Islands (angol nyelven). The World Factbook. CIA, 2008. július 15. [2019. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 20.)
↑ ^a ^b Travel in the Faroes (angol nyelven). Mouritsen's Bussar. [2005. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 20.)
↑ Faroe Islands in Figures 2009 (angol nyelven) (PDF) pp. 31. Hagstova Føroya, 2009. június. [2009. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)