Feng-huang

A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Feng-huang (Fenghuang)ot ábrázoló bronzszobor a pekingi Nyári Palotában

Átírási segédlet
feng-huang
Kínai átírás
Hagyományos kínai	鳳凰
Egyszerűsített kínai	凤凰
Mandarin pinjin	fènghuáng
Wade–Giles	feng^4-huang^2
Kantoni jűtphing	fung^6wong^4

A feng-huang (fenghuang) vagy kínai főnix csodálatos madár a kínai mitológiában, a tollas lények ura. Nyugaton általában főnixként értelmezik, és így is fordítják. Már a Sang (Shang)-kori jóslócsontokon is említik. Az ókortól kezdve népszerű a kínai művészetben. A középkorban, a sárkánnyal együtt az uralkodó szimbólumának számított, de még gyakrabban a császárnét, a köznép körében pedig a menyasszonyt jelképezte.

Eredete

A feng 鳳 írásjegy korai piktogram formája a Sang (Shang)-kori jóslócsontokon

A feng 鳳 írásjegy piktografikus változata már a kínai írás első emlékein, a Sang (Shang)-korból származó úgy nevezett jóslócsontokon is megtalálható. A kutatók szerint a feng a szél istenét jelenthette, aki a legfőbb isten Sang-ti (Shangdi) küldötte lehetett. Továbbá azt sem lehet kizárni, hogy a feng kapcsolatba hozható azzal, hogy a jin (yin) törzsek egy részének a madár volt a totemőse.^[1]

A kínai főnixet később kéttagú szóösszetétel formájában nevezték meg. Azonban a feng-huang (fenghuang) (鳳凰) kifejezésben szereplő huang 凰 szó etimológiája nem teljesen egyértelmű. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy a huang eredetileg egy különleges fésű volt, amelyet a feng viselt a fején. Ez a fésű, vagy fésűszerű tárgy a felkelő napot mintázhatta, melynek sugarai a fésű három ága volt. A feng szoláris kapcsolatára utalhat az is, hogy a hagyományos öt őselemről vallott elképzelés szerint a feng-huang (fenghuang) a tűz elemhez kapcsolódik. A középkori kínai szöveget nevének etimológiáját úgy magyarázzák, hogy a feng a hím, a huang pedig a nőstény főnix.^[2]

Megjelenése

Feng-huang (Fenghuang)ot ábrázoló templomi tetődísz

Az i. sz. 100-ban összeállított kínai etimológiai szótár, a Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi) szerzője, Hszü Sen (Xu Shen) szerint a feng egy isten madár, amelynek kakascsőre van, begye a fecskéé, nyaka a kígyóé, a testén a sárkányéhoz hasonló minták láthatók, farka halé, hátulról az egyszarvúhoz hasonlít, a háta pedig olyan, mint a teknősé. Ötszínű (ti. tarka) a tollazata, és a Tökéletes emberek keleti országában (Tung-fang csün-ce cse kuo (Dongfang junzi zhi guo) 東方君子之國) lakik. Amikor kirepül onnan, akkor a négy tenger (sze haj (si hai) 四海) határain kívül röpköd. átrepül a Kunlun-hegyen, a sebes ár övezte Csecsu (Zhizhu)-hegynél (砥柱) iszik, a Zsosuj (Ruoshui)-folyóban (弱水) nedvesíti meg tollait. Megjelenése az égalatti tartsó békéjét és nyugalmát jelenti.^[3][4]

A Kuo Pu (Guo Pu) által az Er ja (Er ya)hoz írt kommentárban az olvasható, hogy a feng-huang (fenghuang) olyan ismertetőjegyekkel rendelkezik, mint a kakasfej, a fecskeáll, a kígyónyak, a teknőshát, és a halfarok. Ötszínű, vagyis tarka és hat láb (cse (chi) 尺), vagyis kb. 180 cm.

Fajtái

Caj Heng (Cai Heng) (蔡衡) a következő csoportosítását ismerteti a kínai főnixszerű madaraknak:

• feng-huang (fenghuang) (鳳凰) – vörös színű
• luan-niao (luanniao) (鸞鳥) – zöldeskék vagy azúr színű
• jüan-csu (yuanchu) (鵷雛) – sárga színű
• hung-hu (honghu) (鴻鵠) – fehér színű
• jüe-cso (yuezhuo) (鸑鷟) – bíbor, lila színű

A Mérlegelések című műhöz írott kommentár (Lu heng hsziao si (Lun heng xiao shi) 《論衡校釋》) a négy égtájnak valamint a középnek, mind megvan a maga óriás madara (ta-niao (daniao) 大鳥), amelyek, ha kirepülnek, a többi madár csoportba verődve követi őket.

A Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi) az öt égtájhoz kapcsolódó „isteni madarakról” (sen-niao (shenniao) 神鳥) tesz említést:

• kelet – fa-ming (faming) (發明)
• dél – csiao-ming (jiaoming) (焦明)
• nyugat – szu-suang (sushuang) (鷫鷞)
• észak – ju-csang (youchang) (幽昌)
• közép feng-huang (fenghuang) (鳳皇)

A Madarak kánonja (Csin csing (Qin jing) 《禽經》) a színek szerint a következő fajtáit ismeri és különbözteti meg a főnixnek:

• a zöldeskék vagy azúr színű a ho (he) (鶡)
• a vörös színű a csun (chun) (鶉)
• a sárga színű a jen (yan) (焉)
• a fehér színű a szu (su) (肅)
• a bíbor vagy a lila színű a cso (zhuo) (鷟)

Szerepe jelentősége

A feng-huang (fenghuang) felbukkanását a kínai mitológiában leginkább a béke és a felvirágzás előjelének tartották. Szerepel a Sárga Császárról és a Sun (Shun)ról szóló legendákban is. Fu-hszi (Fuxi) amikor megjelent a feng-huang (fenghuang) elragadtatásában és tisztelete jeléül külön zenedarabot is szerzett. A források elemzésével kimutatható hogy a feng-huang (fenghuang) érkezése eredetileg kapcsolódott az eső eleredéséhez. Úgy tartották továbbá, hogy a feng-huang (fenghuang) az évszakok ismerője ezért például Sao-hao (Shaohao) a naptárért felelős hivatalnokait Feng-niao-si (Fengniaoshi)nek (鳳鳥氏), vagyis a „Főnix nemzetségből való”-nak nevezte el.^[5]

A középkori mitológiában az altruizmus, az emberszeretet (zsen (ren) 仁) megtestesülésének tartották és a sárkánnyal együtt az uralkodó szimbólumának számított. Ennél is elterjedtebb volt, hogy a mindenkori császárnét jelképezte, a köznép körében pedig a menyasszonyt.^[6]

A feng-huang (fenghuang) alakja gyakorta összeolvadt a déli égtájat jelképező vörös madár (csu-niao (zhuniao) vagy csu-csiao (zhujiao)) alakjával is. A taoista legendák szerint a halhatatlan szentek olykor a feng-huang (fenghuang) hátán utazták be az eget. Több elbeszélés is fennmaradt azzal kapcsolatban, hogy asszonyok megjelent a feng-huang (fenghuang) álmukban akik azután kiváló érdemű fiakat szültek.^[7]

A feng-huang (fenghuang) alakja már a legősibb időktől kezdve népszerű a kínai képző- és díszítőművészetben. Már a Sang (Shang)-kori szertartási bronzedényeken megjelenő hosszú farkú, tarajos madár is a feng-huang (fenghuang) lehetett. A szakértők szerint nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a feng-huang (fenghuang) megjelenítésére erősen hatott a páva alakja.^[8]

Jegyzetek

1. Kínai mitológia 1988. 402. o.
2. Kínai mitológia 1988. 402. o.
3. Lásd az eredeti szövegben: Shuowen jiezi (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
4. Kínai mitológia 1988. 402. o.
5. Kínai mitológia 1988. 402. o.
6. Kínai mitológia 1988. 402. o.
7. Kínai mitológia 1988. 402. o.
8. Kínai mitológia 1988. 402. o.

Irodalom

• ↑ Kínai mitológia 1988.: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest, Gondolat Kiadó, 1988 ISBN 963 282 028 2 II. kötet
• ↑ Tokaji 2002.: Tokaji Zsolt. Kínai jelképtár. Budapest, Szukits Könyvkiadó, 2002 ISBN 963 9393 27 4
• ↑ Ong 1997.: Ong Hean-Tatt: Chinese Animal Symbolisms.Pelanduk Publications. Selangor Darul Ehsan, Malysia ISBN 967-978-435-5
• ↑ Tokaji 2002.: Tokaji Zsolt. Kínai jelképtár. Budapest, Szukits Könyvkiadó, 2002 ISBN 963 9393 27 4
• ↑ Vasziljev 1977.: Vasziljev, L. Sz. Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest, Gondolat Kiadó, 1977 ISBN 963 280 475 9

További információk

Kapcsolódó szócikkek

• Kínai mitológia
• Kínai sárkány
• Főnix