Apja kereskedő, anyja könyvelő volt. Nagyapja Földes Imre drámaíró, nagybátyja Földes Péter regényíró. Házastársa (1963–2023) dr. Vadász Zsuzsánna gyermekszemész. Lánya Földes Judit (1964) brácsaművész, veje Simone Fontanelli (1961) zeneszerző, unokája Fontanelli Flóra (1995) hegedűművész.
Oktatási intézményeken kívül is széleskörű zenei ismeretterjesztő tevékenységet végzett Budapesten és vidéken. 1960 óta 59 évfolyamon keresztül tart zenetörténeti, zeneelméleti, művelődéstörténeti előadássorozatot a budapesti TIT József Attila Szabadegyetemén. A Magyar Rádióban 1972 és 1977 között Magyar zeneművek, 1976 és 1981 között Mindenki zeneiskolája, 1996 és 2001 között Zenetörténet mindenkinek címmel tartott előadássorozatokat. A hét zeneműve sorozat keretében 25 előadása hangzott el. Előadásokat tartott Magyarországon kívül számos helyen: Cheshire (Connecticut, USA), Firenze, Latina, Lendva, León, London, Nápoly, Olomouc, Pozsony, Prága, Weimar.
Ismeretterjesztő tevékenysége során különös figyelmet szentelt a 20. századi zenének és a kortárs magyar szerzők munkásságának. Nyilvános beszélgetéseket folytatott magyar zeneszerzőkkel, melyek jórészt nyomtatásban is megjelentek (Harmincasok, Metszet). Szakmai továbbképzéseket tartott országszerte.
„A kivételes pedagógus Földes Imre […] előadása rendkívül világos, logikus, mindig követhető; emellett olyan lelkes és szuggesztív, hogy bűvkörében tart minden odafigyelőt. […] sokéves tanári pályafutása során zeneművészeti szakiskolások és főiskolások százait látta el maradandó értékű zenei útravalóval, zenetanárok szakmai tudását gyarapítja és tartja ébren továbbképző munkájával, és szabadegyetemek még nagyobb számú hallgatóságát neveli a zene értésére és szeretetére. Szűkebb „osztálya” most a stúdióban ülő húszegynéhány rádióhallgatóból állt – nagyobb közönsége az egész ország.”
„A »Tanár Úr«, Földes Imre szenvedélyes muzsikus és megszállott nevelő. […] Bevallom, bámulattal figyeltem azt a feszült alkotói légkört, amelyet a stúdióban teremtett, azt a szoros kapcsolatot, amely tanulóihoz fűzte, s azt a pedagógiai makacsságot, amely nem hagyta nyugodni addig, míg hallgatói fel nem fogták a zene jeladását.”
