Elsősorban háborús naplója In Stahlgewittern, valamint esszéi, fantasztikus regényei és elbeszélési tették ismertté. Radikális, nemzetiszocialista és demokrácia ellenes hangvételű korai írásai miatt néhány kritikus a nemzetiszocializmus intellektuális úttörőjének tartja, míg mások szerint csak időleges és érintőleges közelségbe került ezekkel a csoportokkal. A nemzetiszocialista ideológiától az 1930-as évek vége felé eltávolodott, mert ostobának tartotta a mozgalom totalitarizmusát.
Élete
Ernst Jünger egy gyógyszerész fia volt és minden kétséget kizáróan az egyik legvitatottabb német író, ha nem a legvitatottabb abszolút értelemben. Ez elsősorban annak tudható be, hogy élete során olyan gyakran változtatta világnézetét, mint egyetlen más író sem. A gimnázium végén 1913-ban jelentkezett a Francia Idegenlégióba, hogy elkerülje az érettségi vizsgát. 1914-ben önkéntesen bevonult katonának az első világháborúba. A nyugati fronton szolgált és olyannyira kitüntette magát, hogy megkapta a legmagasabb porosz katonai kitüntetést, a Pour le Mérite díjat. A háború után 1923-ig a hadseregben maradt, majd Lipcsében és Nápolybanélettant és filozófiát tanult, de három évvel később úgy döntött, hogy író lesz. A második világháború idején a katonai parancsnokság vezérkarának tagjaként Párizsban állomásozott.
1944-ben „szolgálatra méltatlannak” ítéltetett (Szolgálatra méltatlannak az minősült, aki nem árja származású vagy homoszexuális, politikai ellenfél volt, vagy nem volt birtokában a polgári jogoknak) és 1945-ben a Harmadik Birodalom összeomlásáig megtiltották neki az írást. A háború után egykori lelkesülése a háborúért, a totalitarizmusért és nacionalimusért 180 fokos fordulatot vett, a béke, szabadság és emberiesség váltak ideáljaivá.
Munkássága
Legtöbb kortársához hasonlóan Jüngernek is az volt a véleménye, hogy a régi polgári értékek elhasználódtak és a társadalom a totális összeomlás szélén áll. Más íróktól azonban az különböztette meg, hogy ő úgy tartotta, hogy már elkezdődött egy új társadalom kialakulása. Jünger szerint ezért két politikai társadalmi fejlődés volt felelős, nevezetesen a második világháború és a technika, számára mindkettő démoni jelenség, melyeknek mélyebb jelentése is van. Úgy gondolta, hogy e két dolog képes arra, hogy létrehozza azt az embertípust, amely meg tudja újítani a társadalmat. Tehát a harcost, (Krieger) aki a küzdelmek káoszában fölényesen győzni képes, és aki a kockázatok ellenére is bátran belevág minden kalandba, még akkor is, ha vesztésre áll. Másrészt létrehozza a munkást, aki az önelégült és biztonságát féltő (nagy)polgárral ellentétben, rendkívül erényes, bátor, áldozatkész, erős akarattal rendelkezik és hasonló mértékben azonosul a technikával.
Magyarul
A márványszirteken; ford. Nemes Péter; Európa, Bp., 2004
