Az Erdélyi Fejedelemségben az ország generálisa vagy mezei hadak főgenerálisa a hadsereg főparancsnokának a neve volt, aki a fejedelemnek volt alárendelve. A tisztség nem volt állandóan betöltve, egyrészt mert csak háborúban volt jelentősége, másrészt voltak olyan fejedelmek (például Bethlen Gábor), akik saját maguk vezették a hadsereget.
A hatáskör különbözött az udvari főkapitányétól, aki csak a fejedelem állandó seregét, az udvari hadakat vezette; számos esetben azonban ugyanaz a személy töltötte be mindkét tisztséget.
A Habsburg-uralom bekövetkeztével a tisztség hamarosan megszűnt. A Diploma Leopoldinum szerint ugyan az ország generálisa a gubernium tagja, de a tisztséget 1711-től nem töltötték be.[1] Az 1790–1791-es erdélyi országgyűlésen az erdélyi rendek követelési között szerepelt az ország generálisa tisztség visszaállítása, de a központi kormányzat ezt nem fogadta el. Az 1794–1795-ös országgyűlésre a szabadkőműves Türi László ítélőmester és társai átfogó hadügyi reformtervezetet készítettek elő, amelyben szintén szerepelt az ország generálisa tisztség visszaállítása, de a kormányzat ezt azonnal elakasztotta, mert féltek egy esetleges forradalmi megmozdulástól.[2][3]
Az ország generálisainak listája: