A datolyaszilva(Diospyros kaki) a hangavirágúak(Ericales)rendjébe és az ébenfafélék(Ebenaceae)családjába tartozó ősi kultúrnövényfaj. Egyéb nevei: sharonfruit, hurma, kákó, persimon, kakiszilva.
A Himalájában és Mianmar, Thaiföld, Indokína, Kína, Korea és Japán hegységeiben honos; a szubtrópusokon és a trópusi hegyvidékeken 1000 méter felett világszerte termesztik.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Termesztési igényei
Talajtípusra közömbös, teljes napfény, és kifejezetten tápanyagigényes, vízigénye közepesnek mondható, de meghálálja az öntözést, −20 °C-ig télálló, de fiatal korban a tövet takarni kell. Mivel november első dekádjában érik és utóérés nélkül fanyar, sem a madarak, sem a rovarok nem károsítják. A vad datolyaszilva nagyon ellenálló a gombabetegségekkel szemben is, a nemes datolyaszilva virágzás előtt, alatt és közvetlenül utána bizonyos védelmet, permetezést igényel. A szárazságot viszonylag jól bírja, de igazán csak 600 mm évi csapadék mellett terem bőven. Megél sovány talajon is, de a viszonylag jól trágyázott szellős talajokat szereti. A csapadéktól és a talajtól függően 1000 m²-en 10 mázsától 30 mázsáig terjedő terméshozamot ad.
Gyümölcse
A gyümölcsök ősszel kezdenek érni. Nagy méretű termése a közel fél kg-ot is elérheti. A termések alakja igen változatos. Lapított gömb és megnyúlt típusok is előfordulnak. A hamvaszöld, viaszos gyümölcsök ősszel, a lombszíneződéssel egy időben színeződnek, citrom, narancs vagy vörös színt kapnak, és a termések sokáig a fán maradnak. Az őszi kertnek szép díszei, matuzsálemi kort is megérhetnek. Éretlenül nagyon sok csersavat tartalmaz s ezért így fogyasztásra nem alkalmas. Tárolás és utóérés után narancssárga húsa puha, édes sárgabarack-dzsem ízű. A gyümölcs levéből bor vagy likőr készíthető.
