Szegény családból származott. Apja Cserfalvi Lajos (1900–1968) tűzoltó, anyja Ádám Jozefa varrónő volt.[2] Családneve eredetileg Csicsák volt, melyet valószínűleg apjával egyidőben – 1933-ban – változtatott Cserfalvira. A hangszerek és a fellépőruhák megvásárlása nagy gondot okozott nekik. Apja szigorú emberként nem kedvelte, hogy időnként dzsesszt hallgatott a rádióban.
Zenei tanulmányait 1933 és 1938 között a Fodor Zeneiskolában folytatta Rados Dezső tanítványaként.[3] Gyakran szerepelt növendékhangversenyeken, a Pesti Napló ezt írta a játékáról: „Egyes növendékek máris kitűntek meglepően érett játékukkal. A nyolcéves Cserfalvi Eliz (Rados-növendék) például valódi kis csodagyerek, bámulatos virtuóz készséggel és őszinte, lelkes odaadással adta elő Seitz G-dúr koncertjének I. tételét.”[4] Az iskolában ösztöndíjasként tanult, sőt őt és tehetséges társát, Vadas Ágnest két ismeretlen 1936-ban 300 pengő jutalomban részesítette.[5] 1937-ben a következőket játszotta a vizsgáján: MozartE-moll szonáta,HaydnC-dúr zongorahármas I. tétel,CorelliLa folia,Brahms-Joachim: Magyar tánc.[6]
A díjazás után országszerte hívták játszani. Hegedűművészi oklevelét 1943-ban szerezte meg 16 évesen.[11]
1946-ban a korabeli lapok megfogalmazása szerint „első helyezett” lett a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen (Concours international d'exécution musicale de Genève).[12] Valójában második volt, mivel első helyezést nem adtak ki. (A versenyen korábban több magyar szerepelt már sikerrel, például Solti György zongorával 1942-ben). Weöres Sándor ezt mondta róla: „nem is ő játszik, hanem valami égi hatalom vezeti kezében a vonót”.[13] A verseny után Párizsban koncertezett és hanglemezt készített. Egyik koncertjét Louis Aragon is meghallgatta. A lemezen Kodály ZoltánSzólószonátáját játszotta, a felvétel az év hanglemez-nagydíját nyerte el Franciaországban.[14]
1949-ben tűnt el a neve a magyar sajtóból. Valószínűleg ekkor emigrált. Egy későbbi interjúja szerint hároméves ázsiai turnéra szerződtették. Férjével, Gérecz Árpáddal később Lausanne mellett telepedtek le. Gérecz tanár és karmester volt a helyi iskolában és zenekarban.[17]
1951-ben a belga Erzsébet Királynő Zenei Verseny (Concours musical international Reine Élisabeth) hegedűversenyén 3. helyezést ért el két volt szovjet állampolgár mögött, mint állampolgárság nélküli („stateless”).[18]
Az angol nyelvű Wikipédia egy listája szerint az 1970-es években hunyt el.
