A Csapd le, csacsi!1990-ben készült színes, magyar filmszatíra, melyet Tímár Péter rendezett.
Történet
1989-et írunk. Bea és Géza fiatal házasok, gürcöltek, amíg felépült a házuk. Egyik nap az asszony levelet kap a nemi gondozóból, ez csak annyit jelenthet, hogy a férj félrelépett. Megindul a harc a házasok között, mindketten ál-szeretőket hoznak a házhoz. Miközben folyik a harc azon, hogy a fiatalok hol tehetnek keresztbe egymásnak, a szomszéd ház pincéjében Béla szomszéd vezetésével bevetésre készül egy szupertitkos munkásőr kommandós csoport, akiket ugyan már feloszlattak, de ők ezt nem hagyják annyiban, és a visszarendeződésre készülnek.
A filmet 1990-ben forgatták, azonban Magyarországon csak 1992-ben mutatták be. Sokan gondolják, hogy ennek politikai oka volt, de a rendszerváltás után meglévő két forgalmazó egyikét sem érdekelte a film, és végül az akkor induló InterCom vállalta be.[1]
Tímár Péter biztos volt benne, hogy filmjét a nézők igényei szerint készítette, ezért megígérte, hogy ha nem váltanak rá legalább kétszázezeren jegyet, akkor nem fogja felvenni a rendezői gázsiját. (270 ezren váltottak rá jegyet.)[1]
Szállóigévé vált mondatok
Huszár Géza: "Az a te bajod, hogy sokat voltál vidéken, nem fejlődött ki az agyad."
Béla: Takarás elvtársak! Takarás!
Béla: A tények makacs dolgok.
További idézetek
Béla: Tíz óra elmúlt. Ugye! Kertváros? Ugye! A sziréna? Ugye! Tíz óra elmúlt. Bizony! Csendháborítás? Kertváros? Sziréna? Nem használt a szép szó?
Béla: Pillanat! Sajnos még mindig nem volt módomban megtekinteni az építési engedélyt, ellenben valaki áthajított a kerítésen egy tubust! Ugye? Nem mondom, hogy maguk voltak. Lehet, hogy az utca népe! Mit lehet tudni? Vagy-vagy! Pillanat, szomszéd! Nem akar tárgyalni velem a hátsó telek ügyében? Na! Hát az olyan csalitos! Tudja? Hát nézze csak meg! Hát soha nem járnak arra! Na! Hát minek az a…Volt itt ám a télen egy-két fekete fuvar. Tégla, beton, ez az! Tények makacs dolgok! Biztos, ami biztos, feljegyeztem. Típus, betű, szám, satöbbi! Anyag, dátum! Há-há-há. Szomszéd! Megállapodhatnánk! Hm? Na! Há minek az maguknak! Hát nem is használják azt a csalit…
Huszár Géza: Viszlát. Béla: Viszlát.
Lojzi: Ennek a Bélának az apja abba halt bele, hogy a fia munkásőr lett. Azt mondta, hogy inkább egy pofon az igazságért, mint kitüntetés a hazugságért...
Huszár Géza: Beléptem én is a Zöldpártba, ne basztassanak má' a Trabanttal.
Sanyi: Végül is, friss levegőn jobb oszlatni.
Aladár (Sanyihoz): Á, maga az!
Huszár Géza: Te ismered? Aladár: Hogyne ismerném, ő vert össze. Sanyi: Március 15-én... Aladár: A tüntetésen... Sanyi: Két éve... Aladár: Péppé.
Sanyi (Beához): A maga férje spontán vándorméhész?
Huszár Géza: Csempe a francba, az van!
Sanyi (Icához): Eljön velem egy showmba?
Ica: De ugye nem peep? Sanyi: Nem, night...
Bea: Baszd meg, Géza, a láncodat!
Huszár Géza: ...tudod te, mi a féktávolság?
Bea: Nem tudom. Én csak azt tudom, Géza, hogy a mama hatvanezret adott a házra, és ha ránézek, hánynom kell! Huszár Géza: Hát hányjál! Hívd át anyádat is! Hányjatok együtt!
Béla: Mi az, szomszédasszony? Csak nem ledőlt a kredenc?
Béla: Piros fényt, az nyugtatja...
Béla: Nyugalom, elvtársak! Átéltünk már nehezebb fordulatokat is. Addig élünk, amíg meg nem halunk!
Béla: Most már négyszemközt vagyunk, Balogh elvtárs. Azért lehetne jobb az a részidő, lehetne jobb! Fokozni a tempót, fokozni!
Béla: Amúgy szép az időnk, ugye?
Bea: Nem kellemesebb itt?
Sanyi: De, határozottan. Mint egy liftben.
Béla (Lojzinak): Csókolom! Mi a rossebnek jött ide?!
Béla (kintről a pincében lévő munkásőröknek) Csendet, rendet, fegyelmet!
Lojzi: Mi az, kinek szólsz? Béla: Őőő, csak a tyúkoknak...
Béla: Volt itt a télen egy-két ... feketefuvar.
Huszár Géza (Aladárnak): Na gyere, menjünk át a kocsmába.
Aladár (miután Géza lefújta habbal): Menjünk. Ne habozzunk.
