1854. szeptember 16-án született Csianghszi(Jiangxi) tartomány Fengszin megyéjében. A hadsereg tagja lett, és 1896-tól Jüan Si-kaj(Yuan Shikai) parancsnoklása alatt állt. Ilyen minőségében Ce-hszi(Cixi) császárné katonai kísérője volt a bokszerlázadás idején. A Csing(Qing)-dinasztia 1911-es trónfosztása után Liangcsiang(Liangjiang) katonai kormányzója lett 1912-ig.[1]
1913-ban Csiangszu(Jiangsu) tartomány katonai parancsnokává nevezték ki. Csapatai és ő maga is megtartotta a császárság idejében viselt mandzsu copfot, ezért hadserege a „copfos sereg” -, ő maga pedig „copfos tábornok” néven híresült el. A második forradalom idején megtagadta, hogy megadja magát a Kuomintang(Guomindang) erőinek, és tevékenyen segített Jüan Si-kaj(Yuan Shikai) elnöknek a forradalom leverésében.[1]
Csapataival bevette Nanking városát, és hatalmas rablást, valamint gyújtogatást rendezett. A nagy felfordulásban katonái tévedésből még a japán konzulátus munkatársait is megsebesítették. Amikor ez Csang(Zhang) fülébe jutott, azonnal odasietett, elnézést kért, és kártérítést fizetett.[2]
1916–17 között Anhuj(Anhui) tartomány katonai parancsnokaként tevékenykedett. 1917. július 1-jén csapataival elfoglalta Pekinget, a bukott császár Pu Jit(Puyit) ismét trónra emelte, ezzel végrehajtva a mandzsu restaurációt, és lemondatta az aktuális elnököt, Li Jüan-hungot(Li Yuanhongot). Csang(Zhang) az államtanácsi tagságon kívül megkapta a főváros körüli Cseli(Zhili) tartomány vezetését és az északi tengeri kikötők vámügyeinek főfelügyelőségét is.[3]
A restauráció első napján kilenc ediktumot adatott ki a császárral az elnök lemondásáról, a héttagú államtanács- és a miniszterek kinevezéséről. A restauráció második napján ediktumban tiltotta meg a hercegek számára a politikába való beavatkozást, akik ezért szervezkedésbe kezdtek ellene. Az első komplikáció akkor adódott, amikor Li Jüan-hung(Li Yuanhong) nem volt hajlandó ténylegesen lemondani, és az elnöki palotát elhagyni. Amikor követet küldtek, hogy rábeszéljék a távozásra, már családjával és az elnöki pecséttel a japán követségre menekült. Hamarosan Tuan Csi-zsuj(Duan Qirui)hadúr is megindult Peking irányába, ezért a lojalisták Mandzsúria hadurához, Csang Co-linhez(Zhang Zuolinhez) kívántak segítségért fordulni. A küldött követet azonban elfogták a városon kívül, és erősítés nélkül Csang(Zhang) serege július 12-én elvesztette a harcot. A katonák levágták copfjaikat, és menekülőre fogták, Csang(Zhang) pedig a holland követségen keresett menedéket.[4]
Másnap lemondatták Pu Jit(Puyit) a trónról, és ezzel végleg véget ért a Csing(Qing)-dinasztia uralkodása Kínában. Csang(Zhang)Tiencsinben keresett menedéket, és itt élt a politikától visszavonultan, egészen 1923. szeptember 11-én bekövetkező haláláig.[1]
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
