| Chirotherium
|
| Evolúciós időszak: kora–középső triász
|
![]()
|
| Természetvédelmi státusz
|
| Fosszilis
|
| Rendszertani besorolás
|
|
|
| Szinonimák
|
- Chirosaurus Kaup, 1835
- Palaeopithecus Voigt, 1835
- Cheirotherium Sickler, 1836
- Cheirotherion Nopcsa, 1923
- Krokodilipus Nopcsa, 1923
- Saurichnites Kirchner, 1927
|
| faj
|
- Chirotherium barthii Kaup, 1835
- Ch. sickleri Kaup, 1835
- Ch. herculis Egerton, 1838
- Ch. storetonense Morton, 1862
- Ch. reiteri Moore, 1873
- Ch. gigas Pohlig, 1893
- Ch. ibericum Navás, 1906
- Ch. culmbachense Soergel, 1925
- Ch. hessei Soergel, 1925
- Ch. vorbachi Kirchner, 1927
- Ch. hildburghausense Lilienstern, 1939
- Ch. angustum Huene, 1941
- Ch. moquinense Peabody, 1948
- Ch. rex Peabody, 1948
- Ch. huberi Bock, 1952
- Ch. lulli Bock, 1952
- Ch. wondrai Heller, 1952
- Ch. lomasi Baird, 1954
- Ch. harrasense Haubold, 1967
- Ch. praeparvum Haubold, 1967
- Ch. soergeli Haubold, 1969
- Ch. swinnertoni Sarjeant, 1970
- Ch. atlensis Biron–Dutuit, 1981
- Ch. mediterraneum Demathieu–Durand, 1991
|
| Hivatkozások
|
|
|
A Chirotherium a hüllők közé tartozó egyik nem, amelyet nyomfosszíliából, kizárólag a lábnyomai alapján írtak le. Emiatt rendszerezése ichnotaxonokban, ichnoclassis, ichnofamilia és ichnogenus alapján történik. Az állat nagy valószínűséggel a hüllők osztályába tartozik, ichnoclassisa mégis a Repitilipedia, azaz olyan állat, amelynek hüllőszerű lábnyomai vannak. A család az eddig ismert egyetlen típus nevét kapta. Ha nem nyomtaxonokba sorolják, akkor a Pseudosuchia nevű, a klasszikus rendszertanba be nem sorolt klád az elfogadott. Legközelebbi rokona a Ticinosuchus vagy a Lagosuchus lehet.
Az állat lábnyomait először 1834-ben találták meg Németországban, triász korú homokkőben. A nyomok szerint az állat ötujjú, ujjrendje pedig az emberhez hasonló. Az I–IV ujjak előre állnak, az V pedig oldalra. Ez Johann Jakob Kaup természetbúvárt az emberi tenyér lenyomatára emlékeztette, ezért adta 1835-ben a leletnek a „kezes állat” nevet a görög χέρι (khéri = kéz) és θεριον (therion = vadállat) összetételét. A theriont általában emlős állatoknak szokták adni, ez is arra utal, hogy először erszényes emlősnek gondolták. Maga Kaup még 1835-ben korrigálta az elnevezést Chirosaurus formára, ami arra mutat, hogy a lelet hüllőtől származását felismerte, miközben Christian August Voigt osztrák anatómus egyenesen korai főemlősnek gondolta, az általa adott név Palaeopithecus, azaz „ősi majom” volt. A nevezéktani elsőség azonban azt eredményezte, hogy a Chirotherium maradt a hivatalos. 1836-ban Friedrich Carl Ludwig Sickler ismét emlősként, Cheirotheriumnak nevezte el.
1838-ban az angliai Cheshire-ben is találtak ilyen nyomokat. Ezeket Richard Owen 1842-ben megvizsgálta, és magabiztosan kétéltűnek határozta meg a nyomok gazdáját. Owen tekintélye ezután sokáig akadályozta a helyes besorolást. A Pallas nagy lexikona még az 1890-es években is kétéltűként sorolta be. Az 1920-as években Nopcsa Ferenc járt legközelebb a megoldáshoz, aki a krokodilok közé tartozónak gondolta.
A korai leletek óta a világ számos tájáról előkerültek hasonló lábnyomok triász korú üledékekből, ami arra utal, hogy a Chirotheriidae ichnofamilia kozmopolita volt a Pangeán. A csoport a meleg, száraz helyeket szerette, de korántsem volt sivatagi, ahogy azt a 19. században képzelték a homokkövek alapján. Egyes vidékeken olyan gyakoriak a lábnyomok, hogy a 19. században Chirothetrium-homokkő néven említették ezt a formációt. Ennek ellenére a lábnyomok gazdáitól származó valódi fosszíliát eddig nem sikerült azonosítani. Négylábú, krokodilszerű élőlények, akiknek mellső végtagjai rövidebbek és gyengébbek voltak a hátsóknál. Az ötujjúság olyan bazális forma, amely a krokodilféléknél a mai napig fennmaradt, de a hüllők között a mezozoikumban nem volt jellemző, a Theropodák minden csoportjában redukálódott.
Források
