Catherine-Dominique de Pérignon (Grenade, 1754. május 31. – Párizs, 1818. december 25.) francia marsall a forradalmi és a napóleoni háborúk idején.
Grenade-sur-Garonne-ban született kisnemesi családban, Haute-Garonne megyében. Miután kinevezték az aquitaniai gránátos ezredbe, nyugalomba vonult a saját birtokára. Perignon üdvözölte a francia forradalmat, és bekerült a törvényhozásba (1791), ahol ott ült a jobb oldalon, de hamarosan lemondott és katonai pályára lépett francia forradalmi háborúkban.
A Keleti-Pireneusokban harcolt 1793-1795 között, vereséget mértek a spanyol csapatokra az Escola-i csatában Dugommier hadosztálytábornok parancsnoksága alatt (ő később meghalt a Fekete-hegyi harcokban). Nehéz ostrom után sikerült elfoglalni Rosest. 1796-ban választották Haute-Garonne képviselőjeként az Ötszázak Tanácsába, és a Direktórium nagykövete lett Spanyolországban, megkötötte a San Ildefonso-i szerződést Nagy-Britannia ellen.
Részt vett egy kétes csempészakcióban és veszélybe keverte egy fiatal royalista kémnő. 1798-ban visszahívták a Liguriai hadseregbe. Megsebesült, és fogságba esett a második koalíciós háborúkban a novi csatában, 1800-ban tért vissza Franciaországba.
Napóleon támogatta előmenetelét, először szenátor (1801), majd marsall (1804), majd a Francia Birodalom grófja lett, 1805-ben megkapta a Becsületrendet. 1806. szeptember 18. – 1808. július 23. között a Pármai Hercegség kormányzó tábornoka.
Később átkerült a Nápolyi Királyságba, frissen kinevezett nemes lett egy közeli ismerős királyi párnál (Joachim Murat királynál és Caroline Bonaparténél).
1814-ben tért vissza Franciaországba és csatlakozott a Bourbonokhoz, XVIII. Lajos francia királyhoz, ő is Michel Ney halálbüntetésére szavazott. Ő emelte Grenade-sur-Garonne márkija címre, Franciaország pairje lett és elnyerte a Szent Lajos rendet.
1786-ban kötött házasságot Helene de Grenier-rel (1764 – 1816)
Gyermekei: