1972-ben a University of British Columbia keretében mérnöki diplomát szerzett. Alkalmazott matematikából és folyadékdinamikából védte meg diplomáját. 1972-1974 között meteorológusként dolgozott. 1974-től az University of Western Ontario tudományos munkatársa (aerodinamika). 1978-1979 között Japánban a Kyoto University (Kiotó), majd Ausztráliában a James Cook Egyetemen (Townsville) vendég tudományos munkatárs. 1981-1992 között részmunkaidős oktató a University of Ottawa Carleton Egyetemen.1982-ben a Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) (Ottawa) kis sebességű aerodinamikai laboratóriumában kutató. Több mint 4000 órát töltött a levegőben (műrepülő, űrrepülő), pilóta oktató, Érdemes ejtőernyős ugró.
Kutatásvezetőként kifejlesztették a mikrogravitációs környezetben lévő szerkezetek rezgésének mérését. Az izolációs műszer (LMIM) hatékonyságát több alkalommal tesztelték a NASA repülőgépein: KC–135, DC–9. 1996-1998 között a Mirűrállomáson, 1997-ben az STS–85-ön alkalmazták (MIM–2). Ezen űrszolgálata alatt összesen 11 napot, 20 órát és 27 percet (284 óra, 27 perc) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 2008 júniusában fejezte be.
Az University of Western Ontario alkalmazott matematika tanára.
Űrrepülések
A Discovery űrrepülőgép 23. repülésének (STS–85) rakományfelelőse. Tesztelte egy új japán manipulátor kar alkalmazhatóságát.[3] Negyedik űrszolgálata alatt 11 napot, 20 órát és 27 percet (284 óra, 27 perc) töltött a világűrben. A küldetés alatt 7 600 000 kilométert repült, 189-szer kerülte meg a Földet.
