Bernard-Pierre Donnadieu (Párizs, 1949. július 2. – Le Chesnay, 2010. december 27.)[7][8]César-díjas (1984) francia karakterszínész, száznál több film szereplője. Pályájának első két évtizedében főleg mogorva, félelemkeltő, törvénysértő, gyakran pszichopata karakterek megtestesítője. Hírnevét Georges Lautner rendező 1981-es A profi című akciófilmjében szerezte, ahol Jean-Paul Belmondo ellenlábasát, Farge-ot alakította. Érett színész korában vezetőket, felelősséget hordozó személyeket, családapákat, politikusokat formált meg.
Élete
Származása, tanulóévei
Párizs 4. kerületében született. Színház- és filmművészeti ismereteket tanult az Új Sorbonne Egyetemen, Párizs 3. kerületében. Tanulmányainak finanszírozására teljes munkaidős, három-műszakos fizikai munkát vállalt egy dugógyártó üzemben. Munkahelyi baleset érte, egy hidraulikus prés összezúzta két kézujját.[9] Ezután biztonsági őrként dolgozott a Bouteilly szépségszalonban, Montlhéry-ben.
Fokozatosan megkapta első apró filmszerepeit is. 25 évesen nagy rendezők nagy filmjeiben játszott mellékszerepeket, így Roman PolańskiA lakó-jában (1976); Claude LelouchSi c’était à refaire (Ha újra kezdhetnénk)-jében (1976); Jean-Jacques Annaud dans Csatár a pácban-jában (1979) és Patrice Chéreau rendező Judith Therpauve-jában (1978). Az apró szerepek után 1981-ben Georges Lautner rendező már meghatározó szerepet adott neki A profi című 1981-es ügynökfilmjében, ahol frusztrált, bosszúvágyó fiatal rendőrtisztet alakít, a főszereplő Joss százados (Jean-Paul Belmondo) ellenlábasát. A szerep hatalmas ismertséget hozott a fiatal Donnadieu-nek.
Darabos arcvonásai, kék szemének nyugtalanító, jéghideg pillantása predesztinálta a megkeseredett, törvényenkívüli, destruktív, romboló, rosszindulatú karaktereinek megformálására.[9] 1982-ben szerepelt Daniel Vigne rendező középkorban játszódó drámájában, a Martin Guerre visszatér-ben, ahol Gérard Depardieu mellett ő játszotta az igazi Martin Guerre-t, aki személyazonosságának elismertetésért harcol. Főszerepek hosszú sorozatát kapta.
Serge Leroy 1983-as L’indic című maffia-krimijében ő játszotta a kegyetlen korzikai maffiafőnököt, Malaggionét, akit Bertrand rendőrfőnök (Daniel Auteuil) üldöz.
Veszedelmes bűnöző bandavezért játszott Gilles Béhat rendező 1984-es Rue barbare (Barbár utca) című bűnügyi drámájában. Alakításáért 1985-ben megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó César-díjat.
Az 1990-es években képes volt váltani, új oldaláról mutatkozott meg: „rokonszenves” karaktereket is sikerrel formált meg színpadon és filmekben egyaránt.
Az Guillaume Nicloux 1994-es Faut pas rire du bonheur (Ne nevesd ki a boldogságot) című romantikus filmjében nagy szenvedélyeket élt át Laura Morante-tal.
2008-ban, Marcel BluwalÀ droite toute (Teljesen jobbra) című tévéfilmjében, mely a franciaországi szélsőjobboldal az 1930-as évekbeli felemelkedését mutatja be, Donnadieu egy François Salmon nevű fiktív autóipari feltalálót, felemelkedő vállalkozót játszott, akinek karakterét a rendező jól felismerhetően Eugène Schueller (1881–1957) kozmetikai feltalálóról, iparvállalkozóról, a L’Oréal alapítójáról mintázta.
2008-ban Galapiat szerepében visszatért a mozivászonra is, Christophe Barratier rendező Külvárosi mulató c. filmjében. Ugyanebben az évben Yves Boisset is címszerepet adott neki L’Affaire Salengro című történelmi filmjében, ahol Donnadieu Roger Salengro(wd) (1890–1936) szocialista politikust alakította, akit politikai ellenfelei öngyilkosságba kergettek.
Donnadieu rendszeresen kölcsönözte (francia) szinkronhangját Harvey Keitelnek, Michael Rookernek, Brendan Gleesonnak és más nemzetközi sztároknak. Hangját adta rajzfilmekhez, és narrátorként dokumentumfilmekhez is.
Halála
Utolsó filmes szerepét 2010-ben Marcel Bluwal rendező Jeanne Devère című politikai filmdrámájában játszotta el. 2010. december 27-én 61 éves korában prosztatarák következtében elhunyt.[10] A Jeanne Devère-t már csak Donnadieu halála után, 2011-ben mutatták be.[8]