Balatonicum flórajárás

Balatonicum flórajárás
Florisztikai besorolás
Flórabirodalom: Északi flórabirodalom (Holarktis) Flóraterület: Közép-európai flóraterület Flóratartomány: Pannonicum flóratartomány Flóravidék: Bakonyicum
Tudományos név
Balatonicum

A Balatonicum a Dunántúli-középhegységet felölelő Bakonyicum flóravidék délnyugati flórajárása. A Magyar-középhegység növényzetében itt a legerősebb a mediterrán hatás.

Földrajzi helyzete

Északnyugaton kisebb-nagyobb medencék, illetve félmedencék (Káli-medence, Tapolcai-medence, Vindornyalaki-medence stb.) választják el a Bakonytól (Vesprimense flórajárás) – a természetföldrajzilag a Balaton-felvidék részének tekintett Veszprém-Várpalotai fennsík kistájat a növényföldrajzban ez utóbbihoz sorolják. Északkeleti szomszédja egy kis szakaszon a Mezőföld (Colocense flórajárás). Természetes délkeleti határa a Balaton, délnyugaton pedig az úgynevezett Keszthely–hévízi termálvonal választja el a Zalai-dombságtól (a Praeilliricum flóravidék Saladiense flórajárásától).

Tájegységei

A flórajárás két, dombvidék jellegű tájegysége a Balaton-felvidék és a Keszthelyi-fennsík – de ebbe a növényföldrajzi egységbe soroljuk a hegységperemi medencéket is. Önálló, de nem összefüggő területű növényföldrajzi egységnek tekintjük a Balatontól északra magasodó bazaltkúpokat. A bazaltkúpok egy része szigetként emelkedik ki a Bakony és a Rába között a zárt tölgyes öv északnak nyúló csücskéből a Praeillyricum flóravidék zalai flórajárásában.

A hosszan elnyúló dombságot kisebb hegyközi medencék (Rezi-medence, Várvölgyi-medence stb.) egész sora tagolja rövidebb szakaszokra.

Földtani felépítése

A Balaton-felvidék vonulatainak fő tömege a földtörtének ókorában (a szilurtól a permig) lerakódott törmelékes üledékes kőzet. Ezekre főleg a tótól távolabbi dombokon a földtörténet középkorában kiülepedett karbonátos kőzetek (mészkő, dolomit) települnek.

A Keszthelyi-fennsík dombjait késő triász korú, úgynevezett fődolomit építi fel.

Az üledékes kőzetek között a pleisztocénban többhelyütt bazaltvulkánok fejlődtek ki. Eközben az erősen tagolt térszínen a bércek közötti süllyedékekbe benyomult a Pannon-tenger, és lerakta üledékeit.

A dombvidékek közti medencék felszínét pleisztocén korú lösz takarja.

Éghajlata

A Keszthelyi-fennsíkon és környékén viszonylag sok a csapadék, a flórajárás keleti része (a Balaton-felvidék) azonban már a Bakony csapadékárnyékában fekszik, ezért szárazabb.

Zonális növénytársulások, jellemző fajok

A mészkedvelő tölgyes a Dunántúli-középhegység többi tájegységétől eltérően nemcsak a lejtőkön, de a dombtetőkön is zonális növénytársulás. Emellett a magasabb részeken sok a bükkös.

Meleg déli lejtőkön

• szilikát sziklagyep:
  • cselling (Cheilanthes maranthae, a Szentgyörgy-hegyen);

• dolomit sziklagyep (Festuco pallentis-Brometum pannonici):
  • szőke oroszlánfog (Leontodon incanus) – mediterrán flóraelem;

• lejtősztyepp (Cleistogeni-Festucetum rupicolae):
  • őszi csillagvirág (Scilla autumnalis, illetve Prospero elisae, a Tihanyi-félszigeten) – mediterrán flóraelem;

• karsztbokorerdők (Cotino-Quercetum) sajátos, helyi típusa a cserszömörcés molyhos-tölgyes bokorerdő (Cotino-Quercetum pubescentis balatonicum), aminek mozaikos foltjai sziklagyepekkel és sztyepprétekkel: váltakoznak.

Ezek lombkoronaszintjének jellemző fajai:

• molyhos tölgy (Quercus pubescens),
• virágos kőris (Fraxinus ornus).

A fajgazdag cserjeszint egybefonódik a fák lombkoronájának alsó részével. Jellemző cserjéi:

• • cserszömörce (Cotinus coggygria),
  • húsos som (Cornus mas),
  • ostorménfa (Viburnum lantana),
  • bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus),
  • egybibés galagonya (Crataegus monogyna),
  • sóskaborbolya (közönséges borbolya, Berberis vulgaris).
  • bokros koronafürt (Coronilla emerus) – mediterrán flóraelem;

A gyepszintben sok virágos növény nő. Jellemző fajok:

• • sárga koronafürt (Coronilla coronata),
  • tarka nőszirom (Iris variegata),
  • tarka kosbor (Orchis tridentata),

továbbá a száraz tölgyesekben szokásos:

• • nagyezerjófű (Dictamnus albus),
  • piros gólyaorr (Geranium sanguineum),
  • sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys),
  • közönséges méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum)

és a szomszédos foltokról benyomuló:

• • lappangó sás (Carex humilis),
  • ágas homokliliom (Anthericum ramosum),
  • pusztai csenkesz (Festuca rupicola) stb.

• cseres-tölgyes (Asphodelo-Quercetum cerris):
  • királyné gyertyája (= genyőte, Asphodelus albus) – mediterrán flóraelem,
  • dunántúli imola (Centaurea fritschii) – mediterrán flóraelem.

Hűvös északi lejtőkön

• gyertyános-tölgyes:
  • borostyán szádorgó (Orobanche hederae – Badacsony, Somló),
  • szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus),
  • keleti zergevirág (Doronicum orientale);

• bükkös:
  • babérboroszlán (Daphne laureola),
  • lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum);

• törmeléklejtő-erdő;
• elegyes karszterdő.

Savanyú kavicstakarón

A Lesence-patak völgyében, Uzsa környékén.

• mészkerülő tölgyes:
  • fekete áfonya (Vaccinium myrtillus);

• rekettyés fenyér (Genisto-Callunetum):
  • csarab (Calluna vulgaris).

A medencék lefolyástalan területein

• égerláp (Uzsa környékén):
  • tarajos pajzsika (Dryopteris cristata) – lokálisan már kihalt

• síkláp (Tapolca környékén és a Káli-medencében):
  • lisztes kankalin (Primula farinosa) – részben kipusztult, jégkori maradványfaj,
  • fehér májvirág (Parnassia palustris),
  • illatos hagyma (Allium suaveolens),
  • havasi hízóka (Pinguicula alpina) – részben kipusztult, jégkori maradványfaj.

Peremi helyzetű fajok

Több lágyszárú növény is itt éri el elterjedésének északi határát.

• A Keszthelyi-fennsíkon:
  • hármaslevelű fogasír (Cardamine trifolia, Syn: Dentaria trifolia),
  • borostás sás (Carex strigosa),

• A Balaton-felvidéken:
  • keleti zergevirág (Doronicum orientale).

Források

• Kevey Balázs: Növényföldrajz
• Barina Zoltán: A Dunántúli-középhegység növényföldrajzának főbb jellemzői^{[halott link]}
• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: 3.3. A Balaton-vidék flórajárása (Balatonicum)^{[halott link]}
• A Keszthelyi-hegységről